Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - HALÁSZ PÉTER: Székelyek migrációja Moldvában

FÖLDESÚRI VAGY FEJEDELMI HATÁSOK A relatív népfelesleg miatti kirajzások a moldvai magyarság körében már a XVII-XVIII. században gyakoriak voltak. A háborús korok hosszabb-rövidebb ideig tartó nyugalmas időszakaiban a lakosság - nemzetiségtől függetlenül - igyekezett kitölteni a különböző dúlások következtében pusztán maradt. Az ilyen indítékú népmozgások hátterében, vagy éppen az élén többnyire ott találjuk a földesúri (bojári, bojérí), esetleg a fejedelmi szándékot, vagy legalábbis ráhatást. Ez pedig kétféle lehetett. Sokszor a hatalmaskodó földesúr elől menekült egy-egy falu népe, vagy annak töredéke; máskor valamelyik bojár hívta őket kiváltságok ígérgetésével saját birtokára. Az előbbire példa Horlest, ahová a XVIII. század végén Szabófalváról és környékéről (Bírófalváról, Miklósfalváról) menekültek a mind nehezebb feudális szolgáltatásokkal terhelt parasztok. A másik irányú erő által kiváltott migráció jellegzetes esete a Szeret és a Tatros összefolyásánál, Adzsudhoz közeli Ploszkucén falu, ahová - a hagyomány szerint - a XIX. század elején valósággal csábította a bojár a szabófalviakat, akik nyilvánvalóan könnyű szívvel hagyták ott korábbi földesurukat. A csángó falvak szájhagyományában erőteljesen folklorizálódott formákban élnek a moldvai román bojárok csángó migrációban játszott emlékei. Példaként említek néhányat azokról a településekről, amelyek múltját részletesebben feldolgoztam. Onyest falu középkori magyarsága a XVII. században tisztázatlan körülmények között, de nagy valószínűséggel részben vagy teljesen elpusztult, s csak a XVIII. század második felében települt újjá, vagy legalábbis akkor érkezett számottevő újabb magyar népesség. „A szájhagyomány is tud arról, hogy egy Juráska nevű bojár telepeseket hozott Erdélyből. Vannak, akik meg is nevezik, miszerint a háromszéki Nyújtódról és Lemhényből jöttek volna az onyestiek elődei. „Csépelni jöttek, aztán itt maradtak" - így szól a meglehetősen közismert, gyakran hallott szájhagyomány. Magyarfalu népének eredetéről is megoszlanak a vélemények. Jerney Gusztáv

11 „bukovinai származású magyaroknak" mondja őket, s ezt a véleményt később Lükő Gábor

12 is átvette. Ezek szerint a falu lakossága a madéfalvi veszedelmet követően, másodlagos migrációval kerülhetett mai lakóhelyére. A menekültek ideérve, a népi emlékezet szerint „elmentek a bojérokhoz, hogy jelentkezzenek. S azok elfogadták őket munkásnak. Egy Mucsuj nevű gróf volt itt, s az adott nekik egy kis helyet, hogy csináljanak házacskákat." 11 JENEY János, 1851. 176. 12 LÜKŐ Gábor, 1936. 96.