Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - NAGY MOLNÁR MIKLÓS: Adatok a gömöri fazekasok edénykereskedelméhez

vüli istállót bérelt ki, abban tartotta az edényt. Minden piacon kipakolt, ha vásár volt a környéken, akkor kocsit fogadott. Egészen karácsonyig maradt ott. Karcag búzatermő vidék volt, és a karcagi piac jó piac volt az edénykereskedőnek. Szerény igényeik voltak. Megelégedtek a második, harmadik búzával, amit az asszonyok búzaaljnak neveztek. Két fazekat töltve adták, a harmadikfazék a ráadás volt. Egy-egy országos vásáron 10-12 mázsa búzát összeszedett egy-egy fazekas és voltak tizenketten, tizenöten?

12 Az otthon maradottak körében azonban nem mindig arattak osztatlan elismerést az edénykereskedők, ahogy B. Kovács István írja: „Itthon legtöbbször elmarasztalóan szólnak az Alföldre irányuló utakról... A dereski plébános így dohogott: „télen át minden férfi ezzel, nyáron át pedig cserép sindely készítésével elfoglalva lévén, fazékkal bejárja a Kunságot, Heves, Bihar, sőt Békés megyéket is, földjeit pedig futva, lopva, úgyszólván művelvén, vagy egészen parlagon hagyván, jó búza és rozs helyett, ami itthon szorgalmas művelés által termeszthető, 5-6 héti csavargás után rozsallyát hoz..."

13 Kresz Mária mutat rá arra a tényre is, hogy az Alföld délibb részén gömöri mázas edény csak elvétve fordult elő. A mázas edényekkel a fazekasok főként a Gömörhöz közelebb eső vásárkörzeteket látták el, míg a nagy alföldi városokat csupán főzőedénnyel.

14 A múlt század első felében a mezőtúri fazekasok - a Korsós Társulat jegyzőkönyve és az emlékezet szerint - nem tűrték meg a helyi piactéren más vidékek - számukra konkurenciát jelentő - fazekasait. Ez alól csupán a gömöriek voltak kivételek, akik hiányt pótoltak termékeikkel, s így ekkor még nem számítottak konkurenciának, nem jelentettek veszélyt a mezőtúriakra. Debrecenben, a túrihoz hasonlóan nem gátolták a gömöriek kereskedését. Itt azonban azt is megengedte a város magisztrátusa, hogy a rimaszombati fazekasok nemcsak a vásárok alkalmával, hanem, azon kívül is szabadon árusíthassák termékeiket. Az 1690-ben határozatban kiadott engedélyt 1813-ban újra megerősítették.

15 Mezőtúron a 28-as Mező Túri Korsós Társulat 1910. január 9-én megtartott évi közgyűlésén „Badar Balázs azt indítványozza, hogy itt a mezőtúri piaczon való árulása más vidéki fazekasok való eltiltása ellen egy folyamodást kellene tenni kivéve a felföldi főző mázatlan fazekasokat. Ezen indítvány egyhangúlag elfogadtatott."

16 Ebben ez időszakban a túri fazekasok is kísérleteztek a gömöriekhez hasonló tűzálló edények elkészítésé12 Idézi KRESZ Mária, 1991. 586. 13 B. KOVÁCS István, 2001. 54. 14 KRESZ Mária, 1991. 533. 15 P. SZALAY Emőke, 2002. 28. 16 TFMA 141. A 28-as Mező Túri Korsós Társulat főjegyzőkönyve, 1910. január 9.