Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - NAGY MOLNÁR MIKLÓS: Adatok a gömöri fazekasok edénykereskedelméhez
vei. 17 Tűzálló agyagot nemcsak a mezőtúri fazekasok rendeltek Gömörből, hanem más fazekasközpontok is (Karcag, Szarvas, Hódmezővásárhely), a gömöri központokból évente mintegy 5000 mázsa agyagot szállítottak más vidékekre. 18 Az Alföldet főként Fazekasszaluzsány és Poltár látta el a tűzálló földdel. 19 Az 1920-as években a fellendült agyagszállítás mellett továbbra is jöttek Gömör megyei fazekasok, árusok portékáikkal az alföldi, így a túri vásárokra is. Mint ismeretes ekkor a mezőtúri fazekasság is hanyatlásnak indult. Ebben egyéb okok mellett közrejátszottak az egyre nehezedő életfeltételek, a hagyományos díszítési mód fokozatos eltűnése, a gyáripari fém használati tárgyak nagyobb térnyerése. Mindezek, de különösen a fokozatosan emelkedő adóterhek ahhoz vezettek, hogy a túri fazekasok egyre kevésbé nézték jó szemmel a helyi vásárokon, piacokon feltűnő gömöri fazekasokat, árusokat, ezért szervezkedni kezdtek, hogy a felvidéki, olcsó portékát árusító kereskedőket kitiltassák az alföldi városokból. 20 Ez a kezdeményezés ekkor még feltételezhetően nem járt sikerrel. Pontosan nem tudjuk, hogy az elhatározott beadvány elkészült-e, s ha el is készült, a miniszter tett-e valamilyen intézkedést a kérdéssel kapcsolatban. Mindenesetre a Nagykunság vásárain, piacain továbbra is árusították a felvidéki fazekasok, kereskedők termékeit. Igaz, ezek az árusok már nem voltak olyan nagy számban jelen az alföldi piacokon, mint a trianoni békeszerződést megelőző időszakban, hisz az ő közlekedésük is egyre nehezebbé vált. A mezőtúri fazekasok az 1924. évi kezdeményezés sikertelensége után sem mondtak le arról a törekvésükről, hogy elképzelésüket valóra váltsák, a felvidéki árusokat lehetőleg kiszorítsák az Alföldről. Ezért is talált nagy visszhangra körükben Weisz Benjámin miskolci „agyagiparos" kezdeményezése. Weisz 1929-ben levélben megkereste a nagyobb alföldi fazekasközpontok, elsősorban Hódmezővá17 Az 1908. április 27-én tartott rendkívüli közgyűlés arról határozott, hogy a tűzálló agyag - egyéb a fazekassághoz szükséges alapanyaggal (tűzifa, ólommáz stb.) együtt - vasúton való szállításhoz kedvezményes tarifa megállapítását kell kérvényezni a kereskedelemügyi minisztertől. TFMA 141. 1908. április 27. 18 KRESZ Mária, 1960. 306. 19 J. ISTVÁN Erzsébet, 1964. 113. Az ő kutatásaiból tudjuk azt is, hogy a bajai kályhások és fazekasok is Pohárról, Fazekaszsaluzsányból és Rimaszombatból szerezték be a révi tűzálló föld mellett - a kályhák és edények készítéséhez szükséges agyagot. Vö.: J. ISTVÁN Erzsébet, 1964. 107. 20 A Fazekas Szakosztály 1924. január 20-án - Sipos Antal elnökletével - megtartott évi rendes közgyűlésén egyebek között határozott - Veres Lajos fazekas indítványára -, hogy beadványt írnak, „amelyet a Kereskedelemügyi Miniszterhez kell beadni, hogy a tót fazék behozatalt tiltsa el vagy legalábbis korlátozza" e beadvány két másolatát pedig „Tószegre és Kunszentmártonba kell küldeni, hogy azok is mozgolódjanak." JNkSzML Mezőtúri Ipartestületének iratai. Fazekas szakosztály jkv. 1906-1925. 1924. január 20.
