Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - NAGY MOLNÁR MIKLÓS: Adatok a gömöri fazekasok edénykereskedelméhez

den formában és nagyságban, nagy mennyiséggel vitetnek ki a Tisza vidékére, hol rendesen gabonáért s élelmi szerekét cseréltetnek el."

5 Kresz Mária a történeti anyag levéltári forrásokkal való összevetése során megállapította, hogy a gömöri falvak és az Alföld között a századfordulón meglévő edénykereskedelem több évszázados múltra nyúlik vissza. Holl Imre kutatásaira hivatkozva írta, hogy az Alföld felé irányuló edénykereskedelem már a XIII. századtól folyamatos volt, egészen a XX. század első harmadáig.

6 A gömöri városokban az első fazekascéhek a XVII. században alakultak meg: Jolsván 1609-ben, Rimaszombatban 1623-ban, Rozsnyón pedig 1703-ban.

7 A kereskedelemmel foglalkozók között megfigyelhető egyfajta területfelosztás. B. Kovács István említi, hogy a kishonti Szusányból Ondrej Celinsky Karcag mellett Nyíregyházát, Debrecent, Mezőkövesdet, Tiszafüredet, Szolnokot és főleg Kisújszállást kereste fel. Túrkevére a múlt század elején a Szuha-völgyből jártak. Babari(k) Mihály osgyáni árusnak 1806-ban szintén Turkevén elkobozták az áruját.

8 A Nagykunságban főleg a rimaszombatiak termékei voltak népszerűek.

9 Ők nemcsak cserépedényt, hanem más árut is szállítottak a vásárokba.

10 Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az árusok nem minden esetben voltak rimaszombatiak, hanem a szomszédos fazekasfalvakból is hoztak termékeket, de ezek közül is sokan inkább rimaszombatinak mondták magukat, mert az alföldi települések lakói azokat jobban ismerték.

11 A gömöri árusok jellegzetes alakjai voltak a karcagi piacnak is, ahol igen nagy keletje volt a „tót edénynek". Kántor Sándor elmondásából tudjuk: „Minden évben aratás után megjelent Gömörből a szuhai bíró, Kovács János, és valósággal vagonszámra hozta az edényt. Két-három vagonnal, amit a faluban adtak össze. Fazék is volt benne különböző méretben, de néhány 30-40 literes csigafőző fazék is akadt. Kisebb mennyiségben tót kantát is hoztak és kerek hurkasütő tepsit. De fő árucikk a fazék volt. A szuhai bíró egy használaton kí1977.; uő. 1986.; B. KOVÁCS István, 2001. Az alföldi fazekasság gömöri kapcsolataival kapcsolatosan ld. Még Nagy Molnár M. 1992. tanulmányát. 5 HUNFALVY János 1867. 312. 6 KRESZ Mária, 1960.315. 7 KRESZ Mária, 1991. 536. 8 B. KOVÁCS István, 2001. 51. 9 Rimaszombat jelentőségéről tudjuk, hogy volt időszak, amikor 150 fazekas is dolgozott itt, s a Rima partján 50-60 kemence is állt. Vö.: KRESZ Mária, 1960. 307. 10 Ezeknek az áruknak állandó piaca volt pl. Kecskemét és Nagykőrös is. Vö.: NÓVÁK László, 1978. 15.; uő. 1986. 283. L. még NÓVÁK László, 1994, 1999. 11 R SZALAY Emőke - UJVÁRY Zoltán, 1982. 18. Nyírbátorban ugyancsak hasonló volt a helyzet, a „gömöri" elnevezés mellett ott is „rimaszombati"-ként ismerték a tűzálló edényeket. Vö.: D. RÁCZ Magdolna, 1992. 745.