Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - KLAMÁR ZOLTÁN: A fűszerpaprika termesztése és a növényhez kötődő piaci kapcsolatok a Dél-Alföldön
zsákokba szedik, és azokban szállítják haza. Általában három szedés van: első, második és harmadik. A leszedett paprika közül az első szedéskor válogatják ki a szépeket, amelyeket külön kezelnek, ugyanis ezekből nyerik a következő évi magot. A második és a harmadik szedésből a fűszerpaprika alapanyag lesz. A harmadik szedéskor hegypaprikát szednek. Ezek már kicsik. Lényegében a szedés az első fagyokig tart, addig ugyanis állandóan érleli a növény a paprikát. A két háború között és az 1960-as években még fűzték a paprikát. 26 A hazaszállított termést az udvaron hagyták egy-két napot fonnyadni, mert akkor könnyebb volt utána fűzni. 27 A fűzőtűk 20-25 centisek voltak. A paprikákat három sorba rendezték el a füzéren, hogy arányosan érje őket a levegő száradáskor. „Színekre, csurgásokba, góré oldalára akasztottuk a füzéreket. 28 De vótak itten az átalsó szomszédunkba, meg a Szabó Pista bácsinak, ennek vótak ilyen oszlopok leásva. Akkor erre vót keresztül rakva egy bizonyos gerenda, tető, hogy arra három sor cserép ráment, má négy sor cserép. Az alatt vót ilyen udvaron, ahun vót hely. Majd úgy vót, hogy akkó úgy csináták mint a dohányt, csak nem két végivel, hanem egy végre vótak fölakasztva." (Kávai Ágoston, 1926. Adorján) Napjainkban már nem fűzik a paprikát, hanem szedés után azonnal értékesítik, míg a magnak hagyottakat lyukacsos, hosszú zsákba tömik és felakasztva szárítják az ereszek alatt. A száraz paprikát kupeceknek 29 adták el, akik járták a falut. Adorjánon egy paprikamalom volt, a már korábban említett Bábinszki Jeremiásé. „Ok darálták, mert volt nekik az a köves paprikamalom. Darált az kukoricát azon. Úgy vót, a faluba ő látta el a népet darával. De ő vergődött külön evvel a paprikadarálással is." (Kávai Ágoston, 1926. Adorján) Darálás előtt a paprikát hasítják, 30 szárát eltávolítják, a kiválogatott magpaprikából a magokat külön elteszik. Egyébként a növényt kemencében - újabban szárítókat építenek erre a célra - csörgősre szárítják. A megszáradt paprikát vagy hasítják, vagy pedig csippedik, attól függően, hogy nemes édeset, vagy csípőset óhajtanak készíteni. Hasítás előtt meglocsolják a parikát, hogy az erő lehasadjon. Ha az eret, a maggal együtt eltávolítják, a későbbi őrlemény édes lesz. A kierezett paprika húsát újra fölfűzik és zörgősre szárítják. Az eltávolított paprikamagot addig mossák, míg az ereje el nem veszik. 26 BESZÉDES Valéria, 1995. 41. 27 Vö.: FODOR Ferenc, 1995. 286. 28 Hasonló szárítási módokat ír le Röszkéről JUHÁSZ Antal, 1996. 305. 29 Adatközlőim közül a férfiak a kereskedéssel foglalkozó személyeket egységesen kupecoknak nevezték, akár férfiról, vagy nőről beszéltek. Nyilvánvaló, hogy az adorjániak nem a vásárról vásárra járó, nagyjószág kereskedelemmel foglalkozóknak adták el paprikájukat. Vö.: Kupec és kofa címszavak jelentését. Magyar Néprajzi Lexikon, 3. Budapest, 1980. 357. és 237.; JUHÁSZ Antal, 1996. 307. 30 A hasítás célja, hogy megőrizve a paprika minőségét, elérjék, hogy a késztermék ne legyen túlságosan csípős. Erről bővebben BÁLINT Sándor, 1959. 143.
