Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - KLAMÁR ZOLTÁN: A fűszerpaprika termesztése és a növényhez kötődő piaci kapcsolatok a Dél-Alföldön

A kistáj, paprikatermesztés szempontjából, részét képezte Szeged vonzáskörzetének. Annak szerves részeként, Szentmihálytelek és Röszke szoros földrajzi és vérségi kapcsolatban állt Horgos és Martonos kisparaszti és bérlő társadalmával.

3 A korábban dohánykertészettel foglalkozó réteg,

4 a vidék lakói számára a dohánytermesztés kertészeti ismeretei révén terjesztette az alapismereteket, ami jól jött a szegedi példa nyomán paprikatermesztés felé forduló kisparaszti rétegeknek.

5 Igazából ennek a kultúrának a felfutása az új országhatárok meghúzásával indult meg. Horgos, Martonos, Magyarkanizsa és Adorján paprikatermelése ekkor kezdett ipari méreteket ölteni.

6 A horgosi nagyüzemi termesztést Ördög István kezdte, aki már 1915-ben 20 holdon termelte a fűszernövényt. Kisebb mennyiségben a Bende, Engi, Szántó és Geletta család is termelt paprikát. Ők fél-fél holdon nevelték a növényt. A felfűzött termést szegedi és röszkei kofák vásárolták meg. Katona Pál megjegyzi, hogy a helybeli, tehát horgosi kofák,

7 Kis Anna, Nagy Anna és Gelettáék 30 éven át foglalkoztak a fűzött paprika felvásárlásával, és szegedi értékesítésével.

8 Ha ez valóban így van, akkor a horgosi paprikatermesztés a XIX. század utolsó évtizedében, 3 BÁLINT Sándor, 1962. 121. 4 Lásd Takács Lajos megállapítását a XVIII. századi horgosi dohánykertészkedésről. TAKÁCS Lajos, 1964. 53. 5 Bálint Sándor a szegedi paprikáról írott monográfiájában kifejti, hogy a XVIII-XIX század folyamán a paprikatermesztők tekintélyes hányada Szeged népéből rajzott ki. BÁLINT Sándor, 1962. 121. A migrációs adatok vizsgálata inkább azt látszik igazolni, hogy Szegedről nagyobb tömegben a XIX. században érkeztek lakosok Horgosra. Vö.: KLAMÁR Zoltán, 1998. 78-94. 6 BÁLINT Sándor, 1962. 121.; KÓSA László, 1981. 176. Az észak-bácskai paprikatermesztők, köztük Martonos és Horgos specialistái az 1920-as években a Dél-Bánátba vándoroltak a jobb élet reményében és vitték magukkal a parikakultúrát is. Erről Kalapis Zoltán riportkönyvében számol be. KALAPIS Zoltán, 1979. 243. 7 „A kiskereskedőknek másik típusa is volt ezen a tájon. A paprikakofák, vagy ahogy a Tisza vidékiek nevezik, a kufák. Házalók voltak ezek az asszonyok. Horgoson, Martonoson, Kishomokon, Kispiacon megvásárolták a fűszerpaprikát, s azután vonattal megindultak a nagyobb településekre: Szabadkára, Csantavérre, Bajmokra, sőt még távolabbi helységekbe is. Megvolt a vevőkörük. Gyerekkoromban évekig járt hozzánk egy asszony, s hozta a törött paprikát. Többrekeszű kis fakofferjában többfajta paprikát kínált, amelyek közül anyám kiválasztotta a legjobb ízűt." BESZÉDES Valéria, 1995. 71. Lásd még BÁLINT Sándor, 1959. 144. 8 „1918 előtt a Horgos vidéki paprikakultúra még nem volt nagyarányú és kizárólag a termelésre, a füzéreknek a szegedi piacon való értékesítésére szorítkozott. Ekkoriban ugyanis már folyt némi paprikatermelés Horgoson, Martonoson, Magyarkanizsán, de jelentőssé, általánossá nem tudott válni." BÁLINT Sándor, 1962. 122.