Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - SURÁNYI DEZSŐ:A gyümölcspiacok funkcionális szerepe a biológiai sokféleség megőrzésében
A gyűjtött erdei gyümölcsökkel együtt az aszalványok komoly értéket képviseltek a piacokon. Az egyházi birtokok általában, igen pontos feljegyzéseket készítettek a gazdaságaikról. A legtöbbet a bencés rend magyarországi működését feldolgozó rendtörténet kötetekből és az esztergomi főegyházmegye számadáskönyveiből tudhatunk meg (Erdélyi László) szerkesztette bencés rendtörténet_és mások írásai kitűnő példákat tartalmaznak). 103 Fügedi Erik vizsgálatai szerint az esztergomi érsekség majorságai nem árutermelő, hanem önellátás céljait szolgáló mezőgazdasági üzemek voltak, elsősorban az állatállomány takarmányozását ellátó gazdaságok (szénatermelés). Mint ezekből kiderült, a bortizednek is mindössze 60 %-a jelentkezett a kereskedelemben, s így az 1400 forint körüli jövedelem igen alacsony. Egyébként Fügedi 104 szerint a 4000 aranyforintot is elérhette volna a nevezett nagygazdaság „borjövedéke". Szerencsére a gyümölcsöt, mint alapvető táplálékot komolyabb adóteher nem sújtotta, így a maga külterjes módján, a dunai szigeteken és a jobbágytelkeken termelt gyümölcs a jobbágyok, bérlők vagy a polgárok birtokában, tulajdonában maradt. A Hippolit-féle könyvek 105 átvizsgálása után legelőbb erre lehet következtetni; nevezetesen, hogy gyümölcskilenced nem volt. A hódoltsági országrész gazdasági kimerítését a kettős, sőt hármas adózás nagyban siettette, s a behozott egzotikus kultúrnövények bevételei nem adhattak kárpótlást. Virágzó földművelési körzetek tűntek el, a folyamatos háborúskodások a végvári területeket hadműveleti területté és hadigazdaságokká változtatták. Az egyéves növény kultúrákra igen rossz idők jártak, az évelők valamivel jobb helyzetben voltak, ha a forgalmas hadiutaktól távolabb helyezkedtek el s kicsi lehetett az élőmunka igényük. Valójában egyre nagyobb területek néptelenedtek el, a termelés hanyatlásához már ez is elegendőnek bizonyult, gyakorlatilag errefelé megszűnt a klasszikus értelemben vett export. Belső piaca lett az országrészünk a Török Birodalomnak. Kérdéses volt az árucikkek pénzbeli vagy árukkal való ellentételezése is. 106 Eleve nem lehetett jelentékeny az itteni exporthányad, mert nagy volt a Török birodalom belső piaca és közben a régi termelő kis-és nagygazdaságok tönkrementek, elpusztultak. A törökökkel való gazdasági kapcsolat helyett a sarcolás lenne a helyesebb kifejezés, ami nem egyenlő felekre jellemző. Ugyanez érvényes 103 Erdélyi L. (főszerk.) A Pannonhalmi Főapátság tört. I-XII. köt. és vö. Fügedi 1981. i.m. 114-237. 104 uo. 207-208. 105 uo. 115-122. 106 Zimányi V. 1985. Fiskális törekvések...in: Magyaország tört. 3/II: 983-986.
