Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - CSOMA ZSIGMOND: Erdélyi gyümölcs az Alföldön

gyasztották. Éretten sárga színű, szabályos körte alakú. A Nagy macskafej igazi téli körte. Nevét gyümölcsének alakjáról nyerhette, mely kerekded, rövid széles nyakkal. Éretten héja sárga színű, piros fedőszínnel napsütötte oldalán. Őszi sze­dése idején még nem ehető. Frissfogyasztásra nem, de feldolgozásra (befőtt, ivólé, pálinka, ételadalék) az egyik legkiválóbbika az úgynevezett főzőkörtéknek. De­cemberre éri el a fogyasztási érettséget, márciusig tárolható. Ezt ajánlatos bevárni, mert nem kellően éretten édes-savanykás íze, enyhe fanyarsággal párosul. Egyik legrégebben termesztett gyümölcsfaj a körte, már a XIIL század végé­ről a fajták neveinek említése maradt fenn. Középkori iratok tanúskodnak megbe­csültségéről. A jó fajták gyümölcse főúri ajándék, oltóvesszője keresett cikk volt. Bodor Pál erdélyi szakember 1815-ben 40 körtefajtát ismertet. Az Erdélyi Gazdasá­gi Egylet 1874-ben 60 körtefajta elterjesztését szorgalmazta. A „Földmívelésügyi Magyar Királyi Ministerium" 1896-os jelentése Udvarhelyszéken a talaj, éghaj­lati, értékesítési viszonyok és termelői tapasztalatok alapján ajánlotta a körte ter­mesztését. A Kis-Küköllő mentén ismert Magyarsárosi császárkörte, más nevén a Kásás körte, Pityóka körte? 2 A 10-12 cm. hosszúságú, 6-8 cm. átmérőjű, mutatós, hosz­szúnyakú, fényes, éretten szalmasárga, a napsütötte oldalán halványpiros színű, lédús, édeskés, puha, túléretten kásás gyümölcsű körte a vevők tetszését mindig megnyerte. A körte erdélyi történeti szerepét nemcsak községnevek jelzik, mint a Maros­Torda vármegyében lévő Körtvélykapu és Körtvélyfája, valamint a Krassó­Szörény megyei Körtvélypatak. Határnevek sokasága tanúsítja korábbi jelenlétét a völgyekben, oldalakon és bérceken, vizek forrásánál, folyásánál vagy kiterü­lésénél, átjáróknál, eltérő vegetációjú területeken. (Körvélyes Alj : 1624 Borsa; Keörtvelyes völgy, 1659. Csíkszentmárton; Körtövelyis oldal, 1699, Egeres; Kötovelyes Bertz 1625, Karácsonyfalva; kortueljes kut fü 1724, Kide; Körtvés Pa­tak 1855, Erdőcsinád; Körtés To 1800, Kisillye; Körtvejes Áj Torok 1606 Doboka; Kőrtvélyes kapu 1754, Erdőcsinád; Kőrtvélyes Far 1808, Szind, Körtvélyes pusz­ták 1754, Erdőcsinád, Körtés liget, 1865, Zilah.). XVI-XIX. századi szótörténeti emlékek szerint a körtvélyesék vagyis körtéskertek főleg Maros-Torda, Szolnok­Doboka és Alsó Fehér megyében gyakoriak. Jórészük valószínűleg erdei, vad és/ vagy szelíd gyümölcsös 33 : a bibarcfalvi Egyed körtövelyiben 1721-ben egy darab szálas erdő van, a désaknai Kortveles 1696-ban az erdő alatt helyezkedik el, a komjátszegi 1718-ban a falu tulajdonában áll. A körtefa mellett egyéb gyümölcs­fa, például bírsalmafa, továbbá szőlő (1745, Csíkfalva, Maros-Torda megye) is nőhet bennük (EMSZtT körtvély, körtvélyes, körtövélyesbeli címszavak). A kör­32 Leírója Hídi Piroska és Gazda Klára 33 Míg a vackor mindenkor vad gyümölcsöt jelent, a körtvély lehet vad vagy szelid is..

Next

/
Thumbnails
Contents