Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - CSOMA ZSIGMOND: Erdélyi gyümölcs az Alföldön
gyasztották. Éretten sárga színű, szabályos körte alakú. A Nagy macskafej igazi téli körte. Nevét gyümölcsének alakjáról nyerhette, mely kerekded, rövid széles nyakkal. Éretten héja sárga színű, piros fedőszínnel napsütötte oldalán. Őszi szedése idején még nem ehető. Frissfogyasztásra nem, de feldolgozásra (befőtt, ivólé, pálinka, ételadalék) az egyik legkiválóbbika az úgynevezett főzőkörtéknek. Decemberre éri el a fogyasztási érettséget, márciusig tárolható. Ezt ajánlatos bevárni, mert nem kellően éretten édes-savanykás íze, enyhe fanyarsággal párosul. Egyik legrégebben termesztett gyümölcsfaj a körte, már a XIIL század végéről a fajták neveinek említése maradt fenn. Középkori iratok tanúskodnak megbecsültségéről. A jó fajták gyümölcse főúri ajándék, oltóvesszője keresett cikk volt. Bodor Pál erdélyi szakember 1815-ben 40 körtefajtát ismertet. Az Erdélyi Gazdasági Egylet 1874-ben 60 körtefajta elterjesztését szorgalmazta. A „Földmívelésügyi Magyar Királyi Ministerium" 1896-os jelentése Udvarhelyszéken a talaj, éghajlati, értékesítési viszonyok és termelői tapasztalatok alapján ajánlotta a körte termesztését. A Kis-Küköllő mentén ismert Magyarsárosi császárkörte, más nevén a Kásás körte, Pityóka körte? 2 A 10-12 cm. hosszúságú, 6-8 cm. átmérőjű, mutatós, hoszszúnyakú, fényes, éretten szalmasárga, a napsütötte oldalán halványpiros színű, lédús, édeskés, puha, túléretten kásás gyümölcsű körte a vevők tetszését mindig megnyerte. A körte erdélyi történeti szerepét nemcsak községnevek jelzik, mint a MarosTorda vármegyében lévő Körtvélykapu és Körtvélyfája, valamint a KrassóSzörény megyei Körtvélypatak. Határnevek sokasága tanúsítja korábbi jelenlétét a völgyekben, oldalakon és bérceken, vizek forrásánál, folyásánál vagy kiterülésénél, átjáróknál, eltérő vegetációjú területeken. (Körvélyes Alj : 1624 Borsa; Keörtvelyes völgy, 1659. Csíkszentmárton; Körtövelyis oldal, 1699, Egeres; Kötovelyes Bertz 1625, Karácsonyfalva; kortueljes kut fü 1724, Kide; Körtvés Patak 1855, Erdőcsinád; Körtés To 1800, Kisillye; Körtvejes Áj Torok 1606 Doboka; Kőrtvélyes kapu 1754, Erdőcsinád; Kőrtvélyes Far 1808, Szind, Körtvélyes puszták 1754, Erdőcsinád, Körtés liget, 1865, Zilah.). XVI-XIX. századi szótörténeti emlékek szerint a körtvélyesék vagyis körtéskertek főleg Maros-Torda, SzolnokDoboka és Alsó Fehér megyében gyakoriak. Jórészük valószínűleg erdei, vad és/ vagy szelíd gyümölcsös 33 : a bibarcfalvi Egyed körtövelyiben 1721-ben egy darab szálas erdő van, a désaknai Kortveles 1696-ban az erdő alatt helyezkedik el, a komjátszegi 1718-ban a falu tulajdonában áll. A körtefa mellett egyéb gyümölcsfa, például bírsalmafa, továbbá szőlő (1745, Csíkfalva, Maros-Torda megye) is nőhet bennük (EMSZtT körtvély, körtvélyes, körtövélyesbeli címszavak). A kör32 Leírója Hídi Piroska és Gazda Klára 33 Míg a vackor mindenkor vad gyümölcsöt jelent, a körtvély lehet vad vagy szelid is..
