Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - NOVÁK LÁSZLÓ FERENC: Tradicionális kereskedelem és migráció

12,5 terő bort vásárolt meg. A Bangó család szélesebb körben forgalmazta a bort a Duna-Tisza közén.

9 Ez a kereskedelmi kapcsolat Nagykőrös vonatkozásában nem jelentett számottevő migrációt, akárcsak a más vidékek esetében. Különösen a XVI-XVII. században volt erőteljes a gömöri kapcsolat. Gömörből nagy mennyiségben szállítottak Kőrösre különféle cserépedényeket (nagy szükség volt a jóminőségű tűzálló fazékra, lábasra), vasat, késeket - köztük a törökök által olykedvelt „gyöngyházas kést" - deszkát, faeszközöket, textil féleségeket (lenvásznat, gyolcsot). Innen viszont juhbőrt és gyapjút vittek vissza. A kereskedelem méreteit jól példázza az, hogy a gömöriek lerakatot létesítettek a mezővárosban, és helybeli kereskedők például „Kádasné" 1639-ben - árusították portékáikat. Gömöriek betelepedésére nincsen adatunk, de tudjuk, a XVII. századba első felében már „Palócz" nevű család élt a mezővárosban, sőt „Barkó" nevűek is előfordulnak.

10 A török hódoltsági nyugalmas időszak kedvezett a kereskedelemnek is, bővültek a piacok. Például a híres gömöri cseréppel vetekedett a csákvári, szép, mázas és ugyancsak hőálló cserépáru. Megjelentek a mezőtúri, vásárhelyi, kalocsai kerámiák is.

11 Az épületfa tömegesebb mennyiségben a Tisza felső folyásának hegyvidékéről származott: A Tiszán úsztatták le tutajokon a fenyőfát, amelyet a kőröseik Szolnokról hordtak szekérrel, a kecskemétiek pedig a szikrai kikötőből. Például „A' Város számára vévén Oszlopokk' való fát a' Szikrában egy Láppal ismét két szálat" - jegyezte fel a körösi számadó bíró 1761. április 24-én.

12 Mint ismeretes, a tutajok fontos végállomása Szeged volt. A Felföldről hoztak fenyőfát az Alföldre. A körösi számadó bíró 1767. július 30-án „Turiskai Spisei Mihálytúl" és „Osgyini Hanove Janóstul" vásárolt összesen 19 szál deszkát.

13 A körösiek az építkezéshez szükséges tölgyfát a Kölcsey famíliától is vásárolta Szatmárcseke környékén,

14 a Tiszaháton, s ezt szekéren szállították haza, illetve onnan szállították ide. Például a nagykőrösi számadó bíró 1768. május 8-án „Czigándi Béres Mihálytól" vásárolt 70 öl fát, majd másik alkalommal 86 öl fáért Tisza háti Kölesei v. Sándor János [na] k" fizetett 206 rajnai forintot és 40 dénárt 1771. május l-jén.

15 A kereskedelmi viszonyokat tanulságosan igazolják a „Vásári Tariffák". Az 1823. április 27-i árszabás szerint „Abrontsos tót" (2-4 lovó, vagy őkrű), „Csipkés tót" „Gyolcsos Tót", két-három lovú „Hordós Tót", „Handlírozó Sidó", „Kerekes 9 NÓVÁK László, 1978. 18-19. 10 PML NkV SZK 1626-1680. Adóöszeírások. 11 NÓVÁK László, 1999. 12 PML NkV Tan. SZK 1761/62. 13 PML NkV Tan. SZK 1767/68. 14 Pl. 1763-ban „T. Szattmár Vgyébe Csege nevű Helységben lakó Kölesei Dienes Urtul" vásárolt a körösi tanács tölgyfát 255 forint értékben. NÓVÁK László, 1989. 76.. 15 PML NkV Tan. SZK 1767/68, 1771/72.