Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - CSOMA ZSIGMOND: Erdélyi gyümölcs az Alföldön
gát nem csak a pomológusok, hanem a szépirodalommal foglalkozók is hirdették, nem terjedt el, megmaradt marosvölgyi almának. Fája nagyon erős növekedésű, szétálló lombozatú koronájú. Az alakítást és a metszést nem tűri, arra erős, buja növekedéssel válaszol. Későn fordul termőre. Gyümölcse szabálytalan lapított gömb alakú, egyik felén hízottabb. A nagy gyümölcsű fajták képviselője, átmérője közelíti vagy meghaladja a 80 mm-t. Héja vastag, sima. Alapszíne sárgászöld, éretten citromsárga, a napos oldalon narancspirossal fedett. Húsa sárgásfehér, olykor zöldes árnyalatú, tömött, olvadóan porhanyós, illatos, édes-savanykás, finom ízű. Jellegzetes téli alma, novemberben fogyasztható, márciusig is tárolható. Elsőrendű almafajta. Belső Erdély jellegzetes almái gyűjtőnéven a Háromszéki almák 21 \o\tak. A következő régi fajtákat termesztették és termesztik ma még: Fekete tányéralma, Mádai kormos, Orbaiféle fűzalma, Sólyom alma. A Fekete tányéralmát (Szász tányéralmd) Bereczki ősi magyar fajtának tartja, amelyek mai szóhasználattal „véletlen magoncként" keletkeztek. Fája: Télálló, edzett, korán és bőven terem. Gyümölcse középnagy, nagy (70-100 mm átmérőjű), lapított szabálytalan gömb, egyik oldalán hízottabb. Héja vastag, szívós, száraz tapintású. Alapszíne világos-zöld, fedőszíne mosott barnás-piros, feketés-pirossal szakadozottan csíkozott. Húsa zöldes fehér sárgás, tömött, édes, finoman savazott fűszeres ízű. Tárolóban január-márciusig eltartható. Elsőrendű étkezési és háztartási alma. Kissé igényes, a kötött talajt, hűvösebb, csapadékosabb éghajlatot kedveli. Gyenge alanyon bokorformára is nevelhető. A Mádai kormos származása ismeretlen, Bereczki szerint ősi fajta, mely Hunyad megyében és a Maros mentén nagyban elterjedt, bőven terem. Fája sűrű, nagyon erősen növő. Gyümölcse kicsi - 50-60 mm átmérőjű- lapított gömb vagy hengeres alakú. Héja vastag, szívós, száraz tapintású, alapszíne sápadt-zöld, éretten sárgás-zöld. Jellegzetessége a hálózatos rozsdafoltos héj, a foltok olykor feketés-barnásak. Húsa sárgás, finoman tömött, kemény, édes, enyhén savanykás. Jó tárolóban nyár elejéig is eltartható téli fajta. Tipikus hegyi fajta, száraz területekre nem való, ott rövid életű és ritkán terem. Az Orbai alma (Fűz alma, Magotlan alma) származása Belső-Erdély, a Csíki -medence. Bereczki Mátétól Márton Ferenc csíkszentmártoni járásbíró érdeklődött 1875. december 30.-Í levelében, hogy ismeri-e a Fűzalmát? Híres pomológusunk nem ismerte, ezért Orbay Mihálytól kért csemetét, hogy pontosan leírhassa. Orbay szerint ez az alma Háromszéken nagyon ismert. Valószínűnek tartotta, hogy a Kászon patak iszaplerakódásában kelt magról fűzfák között alakult ki. Földre hajló vesszei, ágai legyökeresedtek, ezeket vitték szerte-szét és szaporították a fát. Innen kaphatta nevét: Fűzalma. Bereczki írta le részletesen az almát, és Orbay 27 Leírója Sípos Béla Zoltán.
