Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - CSOMA ZSIGMOND: Erdélyi gyümölcs az Alföldön

Mihály tiszteletére Orbai almának nevezte el. A fája erőteljes növekedésű, dugványozással és tősarjakról is jól szaporítható. Gyenge alanyon bokorformára is nevelhető. Gyümölcse: 57-66 mm átmérőjű, szabálytalan henger alakú, felülete szélesen bordázott. Héja sima, hamvas, zsíros, éretten könnyen lehúzható. Alapszíne sárga, fedőszíne vérvörös, csíkozott. Novemberben érik, márciusig tárolható. Húsa fehér, a héj alatt sárgás, puha, taplósodó, édeskés-savanykás. Bereczki szerint másodrendű étkezési, de elsőrendű háztartási (főző) alma. A Sólyom alma (Kerek sólyom alma) származása ismeretlen, valószínű, hogy véletlen magonc. Fája a Fekete tányéralmáéhoz hasonló. Gyümölcse: Kicsi (60 mm-t átmérő körüli), lapított pogácsa alakú. Héja sima, fénylő, viaszos, éretten könnyen lehúzható. Alapszíne sárgás, fedőszíne fröcskölt vörös vagy kárminpiros, cinóber színű szakadozott csíkokkal. Húsa fehér, kásásodé, gyengén savanykás, gyenge illatú. Decemberig tárolható. A folyókban gazdag országrészen (Maros, Szamos, Nyárád, Küküllő, stb.) az ártereken kevés gondozást igénylő gyümölcsösök voltak, feltehetően ezek adták a gyümölcstermesztés alapját a XIX. század közepéig. Erdélyben a tudatos gyümölcstermesztés és ezzel együtt a fajtahasználat-és ismeret sokkal korábban kialakult, mint Magyarországon. Bodor Pál már 1812-ben kiadta Kolozsváron faiskolai jegyzékét, amiben többek között 34 almafajtát, 22 körtefajtát, 8 cseresznyefajtát ajánl eladásra. A kor magas szintű gyümölcstermesztése nem alakulhatott volna ki a mezőgazdasági, illetve kertészeti oktatás megszervezése nélkül. Bálás Árpád (1896) adatai szerint Kolozsmonostoron (1869-) (Kolozs vármegye) Magyar Királyi Gazdasági Akadémia, Csákóváron (1886-) (Temes vármegye), Lúgoson (1895-) (Krassó Szörény vármegye), Algyógyon (1892-) (Hunyad vármegye), Magyar Királyi Földmíves Iskolák voltak. A szászok lakta területeken Szász Földmíves Iskolák: Besztercze (1870-) (Besztercze-Naszód vármegye) Medgyes (1871-) (Nagy-Küküllő vármegye), Földvár (1871-) (Brassó vármegye), Nagyszebenben (1888-) pedig tangazdaság működött. Az erdélyi gyümölcstermesztésről és a fajtákról az Erdélyi Gazda-c. hetilap sokat írt ebben az időben. Ez a szakmai lap -mely ma is kiválóan működik-jelentős szerepet töltött be az erdélyi gyümölcstermesztésben, a kor legkiválóbb szakírói cikkein keresztül ismertették meg az olvasókat a kertészkedés tudományával.

28 A Székelyudvarhely környéki almafajták

29 közül a Szászpap, a Fejedelmi paris vagy Paris alma, a Gyógyi alma említésre méltó. A hűvös, csapadékos vidéken termett almák fedőszíne mélyebb, intenzívebb. A termés hosszabb ideig eltartható. A kertekben található fák és a termés sem részesül legtöbbször vegyszeres nö28 Vö. Csorna Zs.2006. kézirat a Magyar Gazdasági Akadémiák 100 éves történetéről. Megjelenés alatt az Agrártörténeti Szemlében. 29 Leírója Szani Zsolt és Veress István.