Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - NOVÁK LÁSZLÓ FERENC: Tradicionális kereskedelem és migráció

A török időket megelőző migrációra utalnak a nagykőrösi, kecskeméti vezetéknevek, így a Baranyai (Baranya), Somogyi (Somogy), Szálai (Zala), Tolnai (Tolna), s nagy számban a Tóth (Szlavónia). A Török háborúságok idején a közeli-távoli vidékekről érkeztek Nagykőrösre, s a szomszédos kiváltságos mezővárosokba. A viszonylag szabad életkörülmények - a jobbágy kötöttség hiánya -, vonzó tényezőként játszottak szerepet. Ismeretes, hogy a XVII. század elején több jobbágy Tiszakécskéről Nagykőrösre menekült, s hiába követelte vissza őket a török földesúr, mivel Kőrösön is megfizették adójukat, a török felsőbb hatóság nyugton hagyta őket. Kecskemétre nagyobb számban érkeztek jobbágyok Tolnából, akiket viszont földesuraik, mint szökött jobbágyokat visszakövetelték őket. 1677-ben.

6 Természetesen sokan végleg megmaradtak új lakóhelyükön. Például „pécsi Szűcs Pál" már 1636-ban nagykőrösi lakos volt, aki a szűcs mesterséget gyakorolta a mezővárosban. Az 1660. utáni években sokan Érsekújvár környékéről menekültek a biztonságosabb alföldi területek felé, így Nagykőrösre, ahol elsődlegesen a kálvinisták, köztük nagy számban kisnemesek (pl. a Kelecsényi família) telepedtek meg.

7 A Buda várának visszafoglalása ismét nagy létbizonytalanságot jelentetett az Alföld középső vidékein, ahonnan a protestáns Nagykőrösre sokan menekültek: egy 1688-as összeírás szerint például 41 szentesit (köztük a közismert Czakó és Szépe családok ősei), 7 makóit, 3 szegedit, 3 hódmezővásárhelyit (ezek leszármazottja a V. Faragó család tagjai) tartottak nyilván.

8 A XVIII. század békés időszak volt, azonban a migráció, pontosabban a bevándorlás akadálytalanul folytatódott. A Felföldről nagyobb számban jöttek tót idénymunkások szénakaszálásra, aratásra, a leányok egyéb cselédmunkára, s igyekeztek helyben is ragadni, amit jó erkölcsük, házassági kapcsolatuk révén el is érhettek. Mint utaltam rá, a migráció és a kereskedelem között felfedezhető összefüggés. Elsősorban a baranyai kapcsolatokban mutatható ki. Nagykőrösön - Kecskeméttel ellentétben - számottevő szőlőtermesztés nem volt a XVI. században, ezért a mezőváros behozatalra szorult. Erre kényszeríttette az a történelmi körülmény, hogy a Nagykőrösön rendszeresen megforduló magyar végvári vitézek és török katonák nagy mennyiségű bort fogyasztottak el alkalmanként. A körösi magisztrátus rendszeresen elküldte embereit Baranyába bort - mellette gabonát, kölest is - vásárolni. Például 1636-ban „Peez Varadi Bandi Tamástól" és a Vörösmarton lakó Tarkó Jánostól, 1641-ben a harkányi Bangó Jánostól több „terő", szekérnyi bort vásároltak és hoztak Nagykőrösre. Ez a Bangó család áttelepült a Duna-Tisza közére, így Halasra is. Az érdekesség kedvéért említjük meg, hogy a körösi tanács 1642-ben Harkányban Bangó Jánostól 2, a Halasson lakó Bangó Istvántól pedig 6 IVÁNYOSI SZABÓ Tibor, 1982. 7 BENKÓ Imre, 1908.; NÓVÁK László, 1987. 8 NÓVÁK László, 1978. 23, NÓVÁK László, 1994. 159-163.