Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - V. SZÉKELY GYÖRGY: A kun szállásterületek pénzforgalma a középkorban

múként nyilvántartott kígyóspusztai sírlelet megmaradt tárgyait 1824-ben Jerney János fedezte fel a majsai levéltárban.

3 A leleteket a Magyar Nemzeti Múzeum igyekezett megszerezni, ahova 1850-ben küldték el az akkor még meglévő tárgyakat. Ekkor történik említés 2 ezüst és 12 rézpénzről is, melyek összetartozása a sírlelet tárgyaival bizonyos fenntartással kezelendő. Pontosabb leírásuk nem maradt fenn, így a pénzeket ma már nem lehet beazonosítani. Nem sokkal vagyunk szerencsésebbek a XIX. század közepe táján a Kiskunhalas (ma Kunfehértó)-Inoka-Pincehegyen sertések által kitúrt kun sír leletegyüttesével sem.

4 Révész György kiskunhalasi műgyűjtő feljegyzései szerint a leletekkel együtt IV. Béla ezüstpénze is előkerült.

5 A pénz pontosabb meghatározását nem ismerjük, de kibocsátójának személye alapján már az új szállásterületen szerzett halotti obulusként került a XIII. század közepe táján eltemetett előkelő kun nő sírjába. A korai kun temetkezések között megkülönböztetett figyelem illeti meg a kiskunhalas - balotapusztai kun sírleletet, annál is inkább, mert ebből ismert az egyetlen ma is meglévő halotti obulus, egy tál alakú bizánci aranypénz. Az első leletközlés a sírban talált pénzt II. Joannész Komnénosz bizánci császár (1118-1143) pénzének határozta meg, és ennek alapján a korábbi kutatás a 12. század közepére keltezte a leletegyüttest.

6 A sírleletet újra feldolgozó és a pénz korábbi meghatározását is felülvizsgáló Pálóczi Horváth András révén a balotapusztai sírban talált érme is új megvilágításba került.

7 A bizánci pénzverést feldolgozó korszerű numizmatikai katalógusok alapján a veret újrahatározása során III. Joannész Vatatzész nikaiai császár (1222-1254) hyperperoszának bizonyult.

8 A pénz tehát a sírlelet korát a 13. század közepére vagy a harmadik negyedére keltezi, s minden bizonnyal még a betelepülés előtti szálláshelyen jutott hozzá egykori tulajdonosa. A fentebb említett halotti obulusok kapcsán mindenképpen meg kell említeni azt a tényt, hogy számos más korai temetkezésből nem ismerünk halotti obulust, jóllehet az eltemetettek rangja és vagyoni helyzete lehetővé tette volna nemcsak a 3 PÁLÓCZI HORVÁTH András 1993.111-112.; HATHÁZI Gábor 2000.179.; HATHÁZI Gábor, 2005a. 59. 4 PÁLÓCZI HORVÁTH András 1989. 136-139.; PÁLÓCZI HORVÁTH András, 1993. 112-113.; HATHÁZI Gábor 2000. 177.; HATHÁZI Gábor, 2005a. 59-60. 5 Révész György kéziratos feljegyzéseinek Nagy Czirok László által lemásolt változata: WICKER Erika 1989. 22-39, az inokai lelet említése uo. 24.). Időközben megjelent Révész feljegyzéseinek egy másik változata is: RÉVÉSZ György 2004.21-26, az inokai lelet uo. 25. 6 HAMPEL József 1893. 368-370. 7 PÁLÓCZI HORVÁTH András 1989. 95-148. 8 PÁLÓCZI HORVÁTH András, 1989. 111.