Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - FODOR ISTVÁN: Prémkereskedelem, művészet, hitvilág (Kereskedelem és hatása őseink korában)

mutat rá, hogy a két hazai csészénk mintázata nem mutat rokonságot e „Magna Hungáriában" készült edényekével.

153 Később Fjodorova még többször visszatért a „Magna Hungáriában" készült ezüstök kérdésére, de nézetét lényegesen nem változtatta meg. E tárgyak időrendjét a IX-X. századra tette s hangsúlyozta, hogy igen közel állnak a korai bolgároknak tulajdonítható csoporthoz.

154 Végezetül még A. M. Belavin véleményére térek ki, aki a Káma-vidéken lelt magyar jellegű tárgyakról úgy véli, hogy azok kereskedelmi úton kerültek ide a Kárpát-medencéből.

155 A solymász-jelenetes edények képi előzményeit ő Iránban látja s nézete szerint az ilyen jelenetekkel díszített függők a lomovátovói és rodánovói nemzetségi előkelők sajátos rangjelzői lehettek.

156 A fentiek értelmében alighanem nagy valószínűséggel elmondhatjuk, hogy a „keleti ezüstök" között magyar munka is akad. Ezeket a tárgyakat a magyar kézművesek még a keleti szállásokon készíthették, Magna Hungáriában, Levédiában és Etelközben. Egyre több olyan lelet lát napvilágot, amelyik megerősíti a László Gyula által még csak kérdőjellel útjára bocsátott feltevést. Igaz, teljes bizonyosságot még ma is csak ritkán mutathatunk ki, de az ősi művészet és hitvilág kérdésében ez szinte természetes. Magam úgy vélem, nem azok járnak a helyes úton, akik a keleten talált magyar jellegű tárgyakat mind a Kárpát-medencéből származó importnak vélik (Darkevics), hanem azok, akik még a keleten élő magyarokhoz kötik őket (Marsak, Fjodorova). Mert láttuk ugyan, hogy valóban jutottak oda kereskedelmi úton magyar tárgyak, ezek száma azonban nem lehetett sok. És főként nem az ezüst edényeké. Ekkoriban - a IX. században — formálódott a magyar művészet új stílusa, amikor az egész eurázsiai steppeövezetben új, növényi elemekkel átszőtt ornamentika formálódott a pusztai mesterek kezén. Ennek fő jellemzői hasonlóak voltak, de a részletei nagyon is különbözőek. A X. századra a dúsan burjánzó leveles-indás-szalagfonatos motívumok mellett életre kelnek a régi szkíta világ állatfigurái, beköszönt a „szkíta reneszánsz." Honfoglalóink művészete hű tükre ennek a színpompás világnak, de ugyanakkor egyedi, sajátosan magyar jellegű is. Még akkor is, ha tarsolylemezeink palmettahálóját viszontláthatjuk a Bajkál-vidéki manháji sziklarajzokon,

157 a bécsi szablya pengéjének berakásán lévő rajz közeli rokona pedig az egyik tuvai szablyán tűnik fel.

158 A korobcsinói magyar sírból való szablya torkolatverete tanúsítja, hogy e sajátosan magyar mű153 Uo. 162-163. 154 Ld. FJODOROVA 2003, 140-143. 155 BELAVIN 2000, 157. 156 BELAVIN 2004, 337-338. 157 OKLADNYIKOV 2003. 158 FODOR 2001, 28.