Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - FODOR ISTVÁN: Prémkereskedelem, művészet, hitvilág (Kereskedelem és hatása őseink korában)

A keleti ezüstök és pénzek Káma-vidéki elterjedéséről szót kell még ejtenünk A. M. Belavin figyelemre méltó megfigyeléséről. A mintegy 200 lelőhelyről azt állapította meg, hogy azok zömmel a Kámának az Obva és Csuszovaja torkolata közti partszakaszán, továbbá a Szilva völgyében és a mai Perm körzetében láttak napvilágot, tehát azokon a területeken, amelyek a lomovátovói (V-IX. sz.) és nyevolinói (cca. 370-850) műveltség zömmel keleti - ugor - eredetű népességének szállásterületei voltak.

110 Ezért joggal feltehető a permi szakember szerint, hogy a nyugat-szibériai ligetes steppéről - valószínűleg a szargatkai műveltség (Kr. e. IV. sz.-Kr. u. IV-V. sz.) területéről - a Káma-vidékre költözött ugor népesség tulajdonképpen „magával hozta" az Iránnal és Közép-Ázsiával már régóta meglévő kapcsolatait. Ez a néptörténeti elgondolás azon a régóta ismert régészeti tényen alapul, hogy a IV-VI. században a népvándorlás több népcsoportot vetett a Káma, sőt még északabbra, a Vicsegda vidékére, akik előző szállásaikon nomád állattartók voltak. Nyilvánvalóan pusztai üldözőik elől találtak itt menedéket. E bevándorlók új színt hoztak e vidékek műveltségébe, ők adták a döntő impulzust a fentebb említett két régészeti kultúra kialakulásához is. Később egy részük a helyi népességgel összeolvadt s a permi finnek (votjákok és zűrjének) néppé válásának részesei lettek.

111 Más, meglehetősen jelentős csoportjaik azonban megőrizték népi alkatukat, az ő utódaik voltak azok a vogulok és osztjákok, akiknek kisebb csoportjai még a XIX. század elején is az Urál-hegység nyugati oldalán éltek. Ezekről az „európai" obi-ugorokról tájékoztatnak bennünket A. F. Tyeplouhov,

112 A. Kannisto,

113 Gulya János

114 korábbi dolgozatai. Igen fontos, jelentős új forrásanyagot felvonultató kötet jelent meg a kilencvenes évek közepén G. N. Csagin tollából, aki a permi levéltár összeírásait dolgozta fel, amelyekből világosan kirajzolódik az obi-ugorság e nyugati csoportjainak fokozatos átköltözése az Urál szibériai oldalára a XVIIXIX. században.

115 A régészeti emlékanyagot jól ismerő kutatók közül egyre többen hajlanak arra, hogy e vogul és osztják népesség ősei az említett IV-VI. századi népvándorlási hullámokkal kerültek az Urál nyugati oldalára, minden bizonnyal az Irtis-Isim-Tobol-vidéki ligetes steppékről, ahol a korai vaskorban a szargatkai műveltséget találjuk. V. A. Mogilnyikov szerint a VI-IX. században az ugorság szállásterületének nyugati határvonala nem az Urál, hanem a Káma-Pecsora-a Vicsegda középső és felső szakasza mentén húzódhatott.

116 Ez a folyamat a X-XIII. 110 BELAVIN 1999, 11. - E műveltségek elterjedéséről ld. FODOR 1996, 11; 2004, 156. 111 Ld. FODOR 1973, 66-73; 2007, 8. (Mindkettő további irodalommal.) 112 TYEPLOUHOV 1924. 113 KANNISTO 1927. 114 GULYA 1958. 115 CSAGIN 1995. 116 MOGILNYIKOV 1991, 61.