Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - FODOR ISTVÁN: Prémkereskedelem, művészet, hitvilág (Kereskedelem és hatása őseink korában)

században fordul meg, valószínűleg ekkor kezdődik az obi-ugor csoportok viszszaköltözése Nyugat-Szibériába.

117 E valószínű, ám jelenleg még csak igen laza adatsorral igazolható feltevés szerint a magyarság távoli elődei is a szargatkai műveltség létrehozói közé tartoztak. Az itteni népesség valóban igen erős kapcsolatokat tartott a déli steppe, KözépÁzsia és Irán népeivel. Jól példázza ezt az a pávasárkányt ábrázoló aranyozott ezüst, iráni eredetű phalera-pár, amely a Krisztus születése körüli időre keltezhető szidorovkai temetőben került elő (17. kép)..

118 Arra is vannak adataink, hogy a pétervári Ermitázsban őrzött ún. Nagy Péter - aranyak jelentős része is az egykori szargatkai ötvösmesterek műhelyeiből került ki. E kiváló alkotások szintén a déli pusztaságok és magas civilizációk művészetével őriznek közös vonásokat.

119 Nagyon is elképzelhető tehát, hogy valóban nem csupán a gazdasági célszerűség lendítette fel a VI. századtól az Urál-vidéki prémkereskedelmet, az ezüstneműek egyre nagyobb mértékben való feláramlását, hanem emögött néptörténeti folyamat is húzódott: az ekkor már etnikailag két részre (obi-ugorokra és ősmagyarokra) tagolódott ugorság nyugatra húzódása. Az obi-ugor (főként ősvogul) csoportok a Káma, Pecsora és Vicsegda vidékére költöztek, az ősmagyarok pedig a délebbi, baskíriai területekre.

120 III. A fentebb röviden áttekintett keleti prémkereskedelem kapcsán igen figyelemre méltó hitvilági s egyúttal társadalmi jelenségre figyelhettünk fel. Nevezetesen arra, hogyan fogadták be az északi prémvadász társadalmak a jóval fejlettebb társadalmi közeg elvárásai szerint készült művészi termékeket. Láthattuk, hogy tulajdonképpen „alkotó" módon, hiszen hitvilágukhoz adoptálták a tálakon, csészéken lévő ábrázolásokat, sőt azokat ki is „egészítették," igaz, meglehetősen primitív karcokkal. A régi társadalmakban a művészetnek mindig volt mondanivalója a közösség számára, így a prémekért cserébe kapott ötvöstárgyak sem egyedül nemes anyaguk miatt voltak értékesek új tulajdonosaik szemében. A fentebb felsorakoztatott példák kétséget kizáróan igazolják tehát, hogy a régi korokban a művészet nem csupán abban a társadalmi közegben tudott hatni, amelyben 117 Uo. 118 MATJUSCSENKO - TATAUROVA 1997, 141. - E tárgyak is szerepeltek a Magyar Nemzeti Múzeumban 1994-ben rendezett Őseink és rokonaink c. kiállításon. Közeli párhuzamaik ismertek a novocserkasszki múzeum gyűjteményéből.: ILJUKOV 2000. (A szerző az itteni két phalerát a II. századra keltezi és baktriai munkának véli. Érdekes módon láthatóan nem tud a szidorovkai példányokról.) 119 Vö. FODOR 2004. 120 Vö. FODOR 1994, 61-63; 2006, 101-102.