Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - FODOR ISTVÁN: Prémkereskedelem, művészet, hitvilág (Kereskedelem és hatása őseink korában)

letti faluban magam is megfordultam abban az udvarban, ahol szaszanída tálból itatták a csibéket.)

84 Fentebb már idézett dolgozatában O. N. Bader fogalmazta meg először egyértelműen, hogy a Káma-vidéki ezüst edények nem ősi temetőkből vagy településrétegekből származnak, hanem szentélyekből. Nem „ásták" vagy „rejtették" tehát azokat a földbe, hiszen mindössze 25-30 cm mélyen bukkantak rájuk.

85 Nyilvánvaló tehát, hogy az egykori szentélyekben elhelyezett edények az áldozóhely felhagyása után (ahová még ekkor is szigorúan tilos volt bárkinek is belépni) az avarba hullottak, amely rövid idő alatt jótékony leplébe borította azokat. Bader remek felismerése ugyan nem vált gyorsan közkinccsé a szakemberek körében, ma viszont már szinte mindenki által elfogadott.

86 A kutatás ugyan már rég felismerte, hogy az ezüst tálak felületére utólagosan karcolt, meglehetősen primitív jelek és jelenetek kétségkívül e tárgyak kultikus használatára utalnak,

87 ennek egyértelmű igazolásához a múlt század hetvenes éveiben V. Ju. Lescsenko szolgáltatott perdöntő bizonyítékokat.

88 A Káma-vidéki ezüst tálak közül 36 peremét ütötték át utólagosan felfüggesztésre szolgáló lyukakkal. Ezek elhelyezkedése az edények nagy többségén megfelel a rajtuk lévő ábrázolások elhelyezkedésének. Kivételt csupán a keresztet ábrázoló bizánci edények alkotnak. Az edényeket szertartásaikon használó helyi népesség tehát értelmezte ezeket az ábrázolásokat, s nyilvánvalóan be is építette hiedelmeibe. A szaszanída tálak vadászjeleneteinek diadalmas királyi lovasában - aligha kétséges - hogy a Világügyelő férfi, Mir susne xum alakját ismerték fel, ugyanúgy, ahogyan az újkorban a vásári huszárfigurákban.

89 Azokban az esetekben pedig, amikor a déli mesterek jelenetei nem feleltek meg igényeiknek, utólagos bekarcolásaikkal egészítették ki azokat. Szép példája ennek a Bolsaja Anyikovszkaja falu mellett talált szaszanída tál, amelyen az uralkodó fejének két oldalára a nap és a hold alakját vésték, és újabb koronás-kardos alakokkal „egészítették ki" a jelenetet. Hasonló alakokat véstek a tál hátsó oldalára is. (12-13. kép.)

90 Ugyancsak teljesen egyértelmű a kiegészítésre irányuló szándék a szludkai tál esetében, amikor a fa előtt álló ló hátára egy kardot tartó lovast mintáztak, a felső peremre pedig kardos-ko84 FODOR - DIÓSZEGI - LEGEZA 1996, 33-34. 85 BADER 1952, 200. 86 Az elmondottakat az a tény is megerősíti, hogy Nyugat-Szibériában még jelenleg működő szentélyekben és a halotti bábuknak készített ládákban ma is találnak régi ezüstöket. Ld. FJODOROVA 2003, 143. 87 ORBELI - TREVER 1935, XII. 88 LESCSENKO 1977. 89 CSERNYECOV 1939, 35. MIFOLÓGIJA 89. 90 LESCSENKO 1977, 53; FODOR - DIÓSZEGI - LEGEZA 1996, 57-58.