Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - FODOR ISTVÁN: Prémkereskedelem, művészet, hitvilág (Kereskedelem és hatása őseink korában)
ronás alakokat. 91 (14 kép.) Kétség sem férhet hozzá, hogy az Urál-vidék lakóinak kezenyomát őrzik ezek a karcok, hiszen ugyanilyen jeleneteket látunk bronztükreiken, vagy az általuk öntött bronzkorongokon. (15. kép.) 92 Másik dolgozatában 93 Lescsenko alaposan elemezte a keleti ezüst edényeken lévő karcokat s arra a megállapításra jutott, hogy a jeleneteken ábrázolt kardok leginkább a szaltovói típusú szablyákra emlékeztetnek, így minden bizonnyal ekkor (a IX-X. században) karcolhatták rá azok alakját a tálak felületére. Az állatábrázolásos jelenetek pedig valamivel korábban, a VII-VIII. században készülhettek. 94 A szerző csatlakozott A. A. Szpicin mintegy száz éve kifejtett véleményéhez, 95 aki e karcolt jeleneteket „sámán-ábrázolások"-nak vélte. Lescsenko bizonyára helyesen mutat rá, hogy a karddal, fogazott „koronával" megjelenített alakok sámánok lehetnek, hiszen Szibéria több népcsoportjánál is hasonló ún. sámánkoronákat ismerünk. Ebben az esetben az ilyen karcokat csak sámánok készítették s rajtuk kívül ezeket az edényeket mások nem használhatták. 96 (Hozzátehetjük még ehhez: arra is több adatunk van, hogy a kard is sámáneszköz volt egykor, s a koronás-kardos sámánokat bizonyára rituális tánc közben jelenítették meg egykor. 97 ) Végeredményben azt a következtetést szűri le vizsgálataiból, hogy a szóban forgó ezüst edényeknek mintegy 25 %-át használhatták rituális célra, a többi a helyi nemzetségi arisztokrácia luxusigényeit elégítette ki, egy részüknek fémanyagát más tárgyak készítésére használták fel. Vélekedése szerint ilyen ezüstből készült például a fentebb említett rozsgyesztvenszki maszk és a sírokban lelt nyakperecek. Végezetül felhívja a figyelmet arra, hogy mai becsléseink ugyancsak hozzávetőlegesek, hiszen a hat (VII-XII.) évszázad alatt sokszorta több ezüstnemű került e vidékekre- mint amennyit ma ismerünk. Arról sem feledkezhetünk meg, 91 SZPICIN 1906,79. 7. kép. - Ez a példa némileg ellene szól V. N. Csernyecov azon megállapításának, hogy az obi-ugor korongokon lévő karcokra jellemző - csakúgy, mint a sziklarajzokra - a korábban készült rajzok teljes semmibe vétele. (CSERNYECOV 1980, 125.) Lehet, hogy ez a sziklarajzok és a korongokra korábban vésett rajzok esetében valóban így van, a keleti ezüstök esetében azonban - mint láttuk - ez egyáltalán nem jellemző. 92 CSERNYECOV 1957, 189-190. XXII. t. 2. - V. N. Csernyecov véleménye szerint a korongon három medvét jelenített meg az egykori mester, s a medve a Por frátria totemőse. Ld. még: CSERNYECOV 1971, 91-93; 1980, 123-127. 93 LESCSENKO 1976. 94 Uo.180. 95 SZPICIN 1906. 96 LESCSENKO 1976, 166. 97 FODOR 2004, 161. - Ezek az áldozatkor - például a Numi Torem tiszteletére 2-3 évenként bemutatott szertartásokon - bemutatott fegyveres táncok egészen a XX. századig szokásban maradtak, amint azt a lombovozsi (ljápini járás) példa igazolja. Ld. KURMIN 2000, 40.
