Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - FODOR ISTVÁN: Prémkereskedelem, művészet, hitvilág (Kereskedelem és hatása őseink korában)

- félreértésen alapul. Közben meg is rója a hazai és külföldi kutatókat, hogy nem olvasták O. N. Bader alapvető tanulmányát a keleti ezüstökről.

26 Egyetértvén a szerző legfontosabb következtetéseivel, meg kell jegyeznem, hogy a kutatókat illető szemrehányása jogtalan volt. Elkövette ugyanis azt a hibát, amit az imént Simon Róbert esetében is megemlítettünk: a kutatás lázában a fától nem látta meg az erdőt, vagyis elfelejtette megnézni a magyar szakirodalmat, a régit és újabbat egyaránt. Mert egykori kedves tanárom, Otto Bader (vagy ahogyan ő írta nevét latin betűkkel: Bahder, nem győzvén hangsúlyozni, hogy ősei erdészek és nem fürdősök voltak) jeles dolgozatát ugyanis többen is ismertük, akik itthon érdeklődtünk az említett témakör iránt. Bartha Antal 1968-as könyvében nem csupán hivatkozik e műre, hanem röviden még a tartalmát is összefoglalja.

27 (Talán egyetlen lényeges pont kivételével.) Halikovnak címzett bírálata ugyan mint említettem - teljesen jogos, ám kissé megkésett, ugyanis e sorok írója azt már 1972-ben, a Halikov-dolgozat megjelenése után nem sokkal, megtette, s nem is valami eldugott kiadványban, hanem az Archaeologiai Értesítőben.

28 És természetesen hivatkoztam O. N. Bader említett dolgozatára itt is és másutt is.

29 Tetemes idő elteltével, ma már kertelés nélkül leszögezhetjük: a kiváló Halikov akkor megjelent két művének bizony, nem sok köze volt a tudományhoz.

30 Egykori kedves barátom ugyanis nem csupán kiváló kutató volt, hanem igen lelkes hazafi is. Dolgozataival - nem csupán az említettekkel, hanem főként az ekkoriban írt tatár nyelvű tudománynépszerűsítő írásaival

31 - az is volt a célja, hogy beigazolja a tatárok őseinek minél korábbi itteni megjelenését, népének történelmi jogát szülőföldjéhez. Könnyű lenne ma ezért megróni a szerzőt, de akik nem tudják, azoknak tudniuk kell, hogy az akkori brezsnyevi időkben teljes joggal érezhette magát veszélyben minden szovjetföldi nem orosz nemzetiség. Meg azt se feledjük el, hogyan igazoltak „ősi történelmi jogokat" maguknak a közép-európai népek történészei is a XX. században. (Ugyanakkor az is törvényszerű volt, hogy az 1991 után megalakult, s a pártnomenklatúra tagjaival erősen teletűzdelt Tatár Tudományos Akadémia éppen Halikovot nem választotta tagjai sorába.) 26 BÁLINT 1999, 68. - Előadásának ugyan egyik változatában sincsenek szakirodalmi hivatkozások, tehát nem tudhatjuk meg, Bader melyik dolgozatára is céloz, de talán joggal sejthetjük, hogy az alábbi, valóban igen lényeges tanulmányáról van szó: BADER 1952. 27 BARTHA 1968, 175-176. 28 FODOR 1972, 281. 29 FODOR 1973a, 39. - O. N. Bader életének és munkásságának rövid bemutatását ld. FODOR 1980. 30 HALIKOV 1971; 1972. 31 Ld. például: HALIKOV 1974.