Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - FODOR ISTVÁN: Prémkereskedelem, művészet, hitvilág (Kereskedelem és hatása őseink korában)

Halikovnak tehát a keleti ezüstök származásával kapcsolatos ötletét végleg elmosta az idő, s tudományos értéke már megszületésekor sem volt. Amint Bálint Csanád hangsúlyozta, Noonan újabb érvelése sem számíthat sok sikerre, mivel az Urál-vidéki kincsleletekben gyakran a VII. század közepénél jóval későbbi tárgyak is előfordulnak.

32 Igaz, az amerikai kutató dolgozatában többször is hangsúlyozta, hogy korántsem minden Urál-vidéki kincslelet a 627-es bizáncikazár hadjárat zsákmányéból származik s a volgai vízi úton jutott fel északra.

33 Mondandójának lényege mégis csak abban összegezhető, hogy a kazárok a perzsiai zsákmányt és a későbbi transzkaukázusi hadi sikereket követően az ott összegyűjtött edényeket és pénzeket cserélték prémre a Káma-vidéken.

34 Ez az állítás azonban történetileg sem igazolható egyértelműen. 627-ben ugyan Herakleiosz császár (610-641) valóban a kazárokkal kötött szövetséget. Az év őszén megindult hadjáratban azonban a kazárokra már nem számíthatott, csak saját seregére, mivel szövetségesei nem vállalták az ebben való részvételt és visszavonultak hazájukba.

35 Amikor tehát a császári sereg a következő év januárjában bevonult a perzsa uralkodó elhagyott rezidenciájába, a kazárok már nem részesülhettek a gazdag zsákmányból. Még ha egy erős seregtestük a Kaukázusban maradt is, és sikertelenül ostromolta Tbiliszit.

36 Aligha kétséges ugyan, hogy transzkaukáziai hódításaik nyomán jelentős kincsekhez jutottak,

37 ez azonban aligha lett volna elég a volgai kereskedelmi út hosszú ideig való életben tartásához. Az ún. „keleti ezüstök" szerteágazó kérdéskörének igen lényeges pontja a kereskedelmi utak problémája, tehát az, hogy milyen útvonalon jutottak az iráni, közép-ázsiai és bizánci ezüstedények az Urál vidékére. A kereskedelmi utak kérdését kellő alapossággal elsőként F. A. Tyeplouhov vizsgálta 1895-ben megjelent dolgozatában. Rámutatott, hogy a korábban sokak által feltételezett észak-európai mesés gazdagságú Biarmia

38 és Közép-Ázsia között nem volt közvetlen kereskedelmi összeköttetés. Az V. század eleje és a VII. századeleje közt a Káma-vidékre került pénzek és ezüstedények szárazföldi úton a szaszanída Iránból érkeztek. AIX-X. században pedig az arab ezüst és arany készítmények, valamint a kufikus pénzek a volgai bolgár kereskedők révén jutottak a „permi csúdok" földjére.

39 Közel 60 évvel később a kelet-európai bizánci éremkincseket térképre vivő V. V. Kropotkin arra a következtetésre jutott, hogy a VI-VII. 32 BÁLINT 1999, 68. 33 NOONEN 1982,289. 34 Uo. 279-282. 35 ÖSTROGORSKY 2003, 105. 36 ARTAMONOV 2002, 168; TREVER 1959, 200-201. 37 TREVER 1959, 201-204. 38 E kérdésről ld. VÁSZOLYI 1967, további irodalommal. 39 TYEPLOUHOV 1895, 290.