Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - FODOR ISTVÁN: Prémkereskedelem, művészet, hitvilág (Kereskedelem és hatása őseink korában)
volna a drága prémeket. Egyébként is, mit kezdtek volna ennyi pénzzel, hiszen arrafelé még nem volt pénzforgalom? Néhányat ugyan felvarrtak ruháikra ékítmény gyanánt, de ez azért édeskevés lehetett. Meg ezt egyébként sem igazolják a szerző által csak általánosságban említett régészeti leletek. Aligha hihető hát, hogy sikerrel tették volna meg a távoli és viszontagságos északi utat az egyébként igen élelmes arab kereskedők, ha kezükben csupán néhány zacskó ezüstpénzt és üveggyöngyöt csörgettek volna. Azt is sajnálattal tapasztalhattuk, hogy a kiváló szerző elmulasztotta még csak tallózva is áttekinteni az elmúlt jó száz év irodalmát a volgai bolgárokról. Még a magyar irodalmat is! Mert ha szánt volna erre némi időt, látnia kellett volna, hogy egyáltalán nem vagyunk adatok híján ebben a kérdésben. Meg azt is, hogy az egykori prémvadászoknak is annyi eszük, hogy nem üveggolyókért adták a nemes prémeket. Monográfiák sora és tanulmányok tucatjai állnak erről a mai kutató rendelkezésére. Már 1909-ben megjelent az ún. „keleti ezüstök"-et közzétevő díszes album, ahol a lelőhelyek fel vannak tüntetve, s ebből világosan kiolvasható, hogy a kiváló minőségű iráni, bizánci és közép-ázsiai ezüst tárgyak több, mint 90%-a az Urál-vidéki prémvadászok földjén látott napvilágot. 22 Nem üveggyöngyökkel szúrták hát ki a délről jött kereskedők a prémárusok szemét, hanem a korszak legkiválóbb ötvös termékeit adták nekik cserébe. Az északra került, zömmel iráni szaszanída ezüstök előkerülési körülményeivel kapcsolatban is eléggé szívósan éltek - s hellyel-közzel még ma is élnek - téves elképzelések szakirodalmunkban. Bálint Csanád 1996-ban Tatabányán tartott előadását szentelte ennek a kérdéskörnek. 23 Előadásában elsősorban arra keresett választ, hogy a Káma-vidéken előkerült iráni, közép-ázsiai és bizánci ezüstedények és pénzek hogyan és mikor kerültek e területre, honnan és melyek voltak földbe kerülésük okai és körülményei. Joggal kritizálta a kiváló kazanyi régész, A. H. Halikov elgondolását, aki úgy vélte, hogy a VI. század közepén - a türk birodalom megalakulása körüli időben - török nyelvű népcsoportok hozták ide a délen zsákmányolr kincseiket. 24 Ugyancsak joggal bírálta Thomas Noonan ötletét, aki arra gondolt, hogy e kincseket a kazárok zsákmányolták az irániaktól, amikor bizánci szövetségben 627-ben kifosztották a legyőzött perzsa uralkodó kincstárát s ők továbbították azokat az északi prémvadászokhoz. 25 Bálint Csanád többször is említette, hogy e kincseket „elásták", „elrejtették" egykori birtokosaik, ami alighanem - mint alább látni fogjuk 22 SZMIRNOV 1909. 23 BÁLINT 1999. - Előadását 1998-ban Kazanyban is elmondta, így annak szövege oroszul is megjelent: BÁLINT 1999a. 24 BÁLINT 1999, 68. 25 Uo.
