Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - FODOR ISTVÁN: Prémkereskedelem, művészet, hitvilág (Kereskedelem és hatása őseink korában)

tekezésében is igen nagy figyelmet szentel a prémkereskedelemnek, felsorakoztatván a vonatkozó írott források adatait.

18 A keleti prémkereskedelemre vonatkozó források közt komoly figyelmet érdemel Ibn Fadlan 922-es útleírása, aki a bagdadi kalifa követségével utazott a nevezetes arab városból a volgai bolgárokhoz, akiknek uralkodója, Almus fejedelem ekkor tért át a mohamedán hitre s ezt az évet szokás a volgai bolgár állam megalakulása időpontjaként is feltüntetni. E jeles mű magyar nyelven - sokunk örömére — az idén jelent meg Simon Róbert avatott fordításában, jegyzeteivel és utószavával. Az arab utazó művében említést tesz a prémkereskedelemről is, a bolgárok különböző csoportjairól írván: „Közöttük számos kereskedő található, akik fölkeresik a türkök földjét és juhokat hoznak onnan, s elmennek a Wiszunak nevezett országba, ahonnan coboly- és fekete róka(prémet) szállítanak,"

19 E rövid tudósítás eléggé egyértelmű: a volgai bolgárok közvetítő kereskedelmet folytatnak a Felső-Káma és tágabb vidékén (Wiszu-ban)

20 élő népektől prémet, a déli steppei népektől pedig állatokat és egyéb termékeket hoznak. Ez utóbbi kérdésben azonban meglepő álláspontra jut a kiváló arabista: „Vajon mit exportáltak a muszlim kereskedők az előbb felsorolt prémekért cserébe? Korábban többször említettük, hogy a cserepartnerek leginkább az iszlám ezüstdirhamjat igényelték, s valóban óriási mennyiségű dirhamoi találunk a régészeti leletek között, amelyek közel háromnegyede szamanída eredetű, vagyis a X. században főleg Khwárizmon keresztül jutott el az északi területekre. Az egyéb konkrét áruféleségekkel kapcsolatban már G. Jacob megállapította, hogy az arab források ezekről szólván igen szűkszavúak, és sokkal nehezebben lehet vizsgálni ezeket, mint az importcikkeket. Ennek ellenére nagyjából rekonstruálni lehet a források és a régészeti leletek alapján a legfontosabb portékákat. Ezek között a legfontosabbak: különböző értékesebb anyagból (filc, gyapjú, len, gyapot, selyem, brokát) készült szövetek... Megemlíthetjük még a toalett tárgyakat (főleg tükrök díszítésekkel); különböző díszeket (üveggyöngyök, stb.), borféleségeket és a hajózást szolgáló eszközöket."

21 Sajnos, rosszul tette a tudós kommentátor, hogy G. Jacob 1891-es könyvére hagyatkozott. Azóta ugyanis ismereteink ezen a téren is számottevően gyarapodtak. Igaz ugyan, hogy jelentős mennyiségű dirhem jutott Közép-Ázsiából Európába, így többek között Észak prémvadász lakóihoz is. Nagy szerencse ez a ma régészei számára, hiszen ezekkel a pénzekkel tudják keltezni e korszak régészeti leleteit. Annyit azért mégsem, hogy az északiak csak ezekért a véretekét adták 18 POLGÁR 2006, 94-109. 19 SIMON 2007, 66. 20 Erről ld. BOLSAKOV-MONGAJT 1985, 113-120; BELAVIN 1997; GÖCKENJAN - ZIMONYI2001, 261; POLGÁR 2006, 74-85. 21 SIMON 2007, 176.