Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - FODOR ISTVÁN: Prémkereskedelem, művészet, hitvilág (Kereskedelem és hatása őseink korában)
Permig, sőt tovább, a Káma felső nagy kanyarulatáig. 10 Jesszen 1952-ben már megfogalmazta a ma is aktuális kérdést: mi volt az oka, hogy a déli ezüst készítmények csak a Káma-Urál vidékén terjedtek el ilyen nagy számban, mivel fizetett érte e terület népessége? A szerző joggal tartotta elégtelennek azt a hagyományos választ, hogy prémmel, hiszen prémmel ugyanúgy fizethettek volna Eurázsia északi erdőövezetének más területein is, ahol sem a korai vaskorban, sem pedig a középkorban nem terjedtek el a déli eredetű ezüst edények. 11 A Káma-vidéki koravaskori régészeti emlékanyag azonban arra is rávilágít, amiről e korai időkben az írott kútfők még nem vallanak egyértelműen: mit vittek innen a déli kereskedők a fegyverekért és ezüstnemüekért cserébe? Strabón ugyan említi, hogy Tanaisz városában „közös piac volt részint az európai és ázsiai nomádoknak, részint a Bosporos felől arra hajózóknak, amennyiben az előbbiek rabszolgákat, bőröket és egyéb nomád árucikkeket hoztak ide, az utóbbiak pedig ellenértékül ruhaneműt, bort és egyéb, a polgári életmódhoz tartozó cikkeket." (Strabón XI, 2, 3.) Az északabbi területekről érkező árucikkek e nagyvonalú felsorolása nem tér ki arra, milyenek is voltak a nomádok által felkínált bőrök, szokásos tímártermékek avagy szőrmék. Jóval egyértelműbb a régészet vallomása. Már A. V. Zbrujeva felfigyelt arra, hogy az ananyínói konyecgori erődített településen lelt állatcsontok közt a vadászott állatok csontjainak mintegy 40 %-a pré10 JESSZEN 1952, 229. 16. kép. 11 Uo. 230. - A szerző ugyancsak elveti N. N. Bortvin 1939-ben tartott előadásának azt az ötletét is, hogy az ezüstedényeket a Közép- és Dél-Urál vidékeire az ugorok hozták volna a VII. században és a VIII. század elején, akik ekkor húzódtak volna fel délről ezekre a területekre. E kincseket még előző szállásterületeiken zsákmányolták volna Közép-Ázsiában és Iránban. (Uo. 230, 1. j.) Az 1943-ban elhunyt Bortvin előadása írásban nem jelent meg, így gondolatmenetét, feltevésének indoklását sem ismerjük pontosan, pedig az a magyar őstörténet kutatstörténete szempontjából nem lenne érdektelen. Feltételesen csak arra gondolhatunk, hogy a Káma-vidék orosz kutatója ismerhette azt a magyar őstörténeti feltevést, amely Gombocz Zoltán nevéhez fűződik. Az egykori kiváló nyelvész - korábbi nézetét megváltoztatva - 1921-ben jutott arra az új feltevésre, hogy a honfoglalás előtti magyarság bolgár-török jövevényszavainkat az V. század közepe és a VII. század eleje közti időben vette át a Kubány-vidéki onoguroktól s ezt követően egy magyar népcsoport (akiknek utódait 1236-ban Julianus a volgai bolgár fővárostól nem messze találta meg) a későbbi volgai bolgárokkal együtt délről a Volga és a Káma egybeszakadásának vidékére költözött. (GOMBOCZ 1921, 15-19.) Ha ez így van, akkor tudomásom szerint Bortvin volt az egyetlen orosz kutató, aki épített Gombocz ismertetett elméletére. - Napjainkban ezt, a ma már minden ízében elavult elméletet - kissé „modernizált" változatban - egyedül Róna-Tas András vallja. (RÓNA-TAS 1996, 248; 2007,28, 137. Vö. FODOR 2006, 99-102.; (Erre a fölöttébb fontos szempontra alább még visszatérünk.)