Bodonyi Emőke szerk.: Jeges (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2008)

Bevezetés

Bevezetés Jeges Ernő életművének megismertetésében áttörést az 1998-ban rendezett emlékkiállítása hozott, amelyet születésének századik évfordulója alkalmából rendeztek meg a Szentendrei Képtárban. Ezt követte a művész szülőfalujában, Torontálvásárhelyen, majd Szabadkán egy-egy kisebb kamara kiállítás. Azóta még többféle válogatás került a nyilvánosság elé a Volskbank, a Kiscelli Múzeum, legutoljára a Nemes Galéria kiállító termeiben.

1 Ezeknek a bemutatóknak egyik fontos hozadéka lett, hogy a művésznek néhány, eddig rejtőzködő műve előkerült. Jeges Ernő teljes életműve évtizedekig feldolgozatlan maradt mind szűkebb hazájában, Szentendrén, mind a magyar művészettörténet-írásban. Az első alapvető összefoglalót még a művész életében Kopp Jenő írta 1944-ben.

2 Jeges Ernő neve csak jó néhány évtized után bukkant fel újra P. Szűcs Juliannának a római iskolával kapcsolatos kutatásai, kiállításai során.

3 Az életmű feldolgozatlanságának igazi oka is a „római iskolás" besorolásnak köszönhető, holott munkássága több szálon kapcsolódott a korszak művészetéhez. Ezért is szerepelhettek művei az alaposabb és újabb kitekintés révén a húszas évek neoklasszicizmusát feldolgozó Árkádia tájain, és a francia-magyar művészeti kapcsolatokat bemutató Barbizon - francia és magyar ecsettel című kiállításokon.

4 A kilencvenes években Szentendre fedezte fel újra Jeges művészetét, ahol egyre nagyobb érdeklődés nyílt a Szentendrei Művésztelep alapító tagjainak munkássága iránt. Időközben előkerültek azok a jegyzőkönyvek, amelyek a Szentendrei Művésztelepet hivatalosan képviselő Szentendrei Festők Társaságának működését regisztrálták, és amelyekből pontosabban körvonalazhatóvá vált Jeges Ernő rendkívül aktív tevékenysége a Társaság és ezzel együtt a művésztelep érdekében, hiszen már az első évektől ő látja el a titkári, majd 1940-től az elnöki tisztséget.

5 Éppen ezért különösen fájdalmasan érinthette, hogy 1945 után a Társaság tagságának radikális megújítása során - bár közéleti munkáját jegyzőkönyvileg megköszönték - halkan elfeledkeztek róla és műtermét értesítés nélkül felmondták.

6 Ez volt az igazi oka annak, hogy 1956-ban a történethű szempontokat is érvényesítő Szentendrei Művésztelep első jubileumi kiállítására szóló meghívást, amelyet Frank János, a Ferenczy Múzeum akkori muzeológusa kezdeményezett, a művész elutasította. Az el nem ismertség ellenére 1967-ben a szentendrei Ferenczy Múzeum felvállalta egyik művének meg1 A kiállítások adatai megtalálhatók a kiállítási jegyzékben. 2 Kopp Jenő: Jeges Ernő. In. Szépművészet. V. évi'. 1944. okt. 295-301. o. 1 Római iskola I. c. kiáll. Keresztény Múzeum, Esztergom, 1983. Id. még: P.Szűcs: A római iskola. Bp. Corvina. 1987., P. Szűcs: A római iskola. Magyar művészet 1919-1945. szerk. Koiitha Sándor, Bp. Akadémiai Kiadó. 1985. 4 Árkádia tájain - Szönyi István és köre 1918-1928. Magyar Nemzeti Galéria, 2001., Barbizon - francia és magyar ecsettel, Szentendre, Ferenczy Múzeum, 2007. 5 A Szentendrei Művésztelep és a Szentendrei Festők társaságanak iratai és dokumentumai. 1926-1951. Sz.erk. Bodonyi Emőke és Tóth Antal. Szentendre, Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2007. 6 i.m. 58. o.