Bodonyi Emőke szerk.: Jeges (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2008)
Bevezetés
vásárlását: az 1930-as évek elejéről származó Szentendrei városképet 7 , amely ma már egyre inkább emblematikus műnek tekinthető a Szentendrét először felfedező művészek táj- és atmoszférafestészetének reprezentálása szempontjából. A mű „bejárta" Európát, amikor a Szentendrei Művésztelep fennállásának 75. évfordulóját ünnepeltük, és a jubileumi vándorkiállítás alapkoncepciójában a jelentősebb mesterek és a jelenlegi tagok munkásságának bemutatása mellett a művésztelep alapítóinak szerepeltetése kapott hangsúlyt. 8 Jeges Ernő több műfajban dolgozott: a festmények, egyedi grafikák, fa 1 képfestészet mellett foglalkozott plakátok, könyvborítók, illusztrációk, ex librisek, bélyegek, csomagolópapírok, meghívók, értesítők, díszoklevelek művészi tervezésével és kivitelezésével. Csak néhány példát említve: 1918 és 1950 között közel száz plakátot tervezett. Grafikai tehetségét mindig" kihangsúlyozták, és számos díjjal jutalmazták mind a grafika, mind a festészet terén elért eredményeiért. Ahogy a művészről szóló, 2001-ben megjelent kismonográfia 9 is taglalta, az életmű alakulása szempontjából egymástól jól elkülöníthető szakaszokat lehet megkülönböztetni: a pályakezdő években elsősorban a figurális kompozíciók kötik le Jeges Ernő figyelmét, és művészetét megérinti a húszas évek neoklasszicizmusa. A barbizoni és a szentendrei időszakban felértékelődik a tájkép műfaja, majd a római ösztöndíjas periódusban már a történeti, egyházművészeti témák kerülnek előtérbe. A harmincas évek második felétől megszaporodnak az egyházművészeti megbízások, amelyek végül kitöltik a következő két évtizedet. Bár korán bekövetkezett haláláig folytatja a történeti kompozíciók készítését, 1945 után csendes visszahúzódásban kell dolgoznia, alkalmi betűírásból él. Az egyház biztosít számára munkát, és kisebb falusi plébániatemplomok falképekkel való díszítését vállalja el. A 2001-ben megjelenő kismonográfia megírásakor nem volt lehetőség arra, hogy a több műfajt is átfogó életművet teljes egészében ismertessük. A mostani kiadvány azonban már nagyobb keresztmetszetben kívánja Jeges Ernő munkásságát bemutatni, hiszen az azóta felbukkanó műveket is sikerült többé-kevésbé regisztrálni, valamint sor került a még meglévő egyházművészeti munkák fotózására és azoknak az adott feltételek keretében történő dokumentációjára. A kiadvány végén szereplő műtárgyjegyzék az eddigi legteljesebb összeállítás alapján készült, de összevetve a 2001-es kismonográfia jegyzékével, amely a Jeges-műveket bemutató kiállítások, és az ott szereplő alkotások felsorolásán alapul, megállapítható, hogy a műalkotások végleges azonosítása még ma is nehézségekbe ütközik, és további kutatásokra van szükség. Jelen kötetben azonban sikerült több régebbi adatot pontosítani, és ehhez nagy mértékben hozzájárult a családi hagyaték gondos megőrzése és archiválása, valamint a templomi falképek esetében a helyszínen történt adatfelmérések. A könyvben először adjuk közre összefoglalóan a teljes életművet, beleértve Jeges Ernő egyházművészeti munkásságát, és kitekintést adunk az 1945 utáni időszakra, amikor a művész korábbi eszményeinek életben tartásáért küzdött. A kronologikus, tárgyszerű leírások alapjául szolgálhatnak az életmű és a korszak további feldolgozásához. Szentendrei városkép. 1930 körül, vászon, olaj, 72,5 x 90 cm, J.b.l. JEGES. SZFM Ltsz. 67.88 A Szentendrei Régi Művésztelep hetvenöt éve, 2003. Bp. Vigadó Galéria, A kiállítás szerepelt a külföldi Magvar Intézetekben: Bécs, Stuttgart, Berlin, Kassa, Tallin, Helsinki, Róma. (A kiállítást a Szentendrei Régi Művésztelep Egyesület szervezte. A jubileumot a Szentendrei Festők Társaságának 1928-as alapításától számolták.) Bodonyi Emőke: Jeges Ernő. Szentendre, Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága. [2001.]
