Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)

Az aszódi latin iskola és az algimnázium története (1728-1912)

gyermek fontolgató olvasáshoz s nem hiszi majd, hogy ha a könyvet magának tartja az annyit teszen, mintha el is olvasta volna, mint p. o. sokan a volt pozsonyi fiatal olvasók közül gyakran és magam • »/ is. A levélből azt is sejteni lehet, hogy Korén leírhatta barátjának a könyv adományozást, és tanácsot kért tőle. Igen fontos szempont, hogy a levél tanúsága szerint Korennak lehetősége volt a nagy Podmaniczky könyvtárból válogatnia, és csak azokat sorolta be a diákkönyvtárba, melyeket használni is lehetett, beleillett nevelési-oktatási elképzeléseibe. Az iskolai könyvtár mellett a professzornak jelentős magán könyvtára is volt. A 120 tétel alatt felsorolt magyar, német, szlovák, latin, francia nyelvű, különféle témájú (irodalom, pedagógia, filozófia, teológia, történelem, természettudományok) kötetekből álló bibliotéka imponáló. Abban a korban ilyen fiatal és végül csak a saját keresetére támaszkodó pedagógusok közül kevésnek lehetett ekkora könyvtára. Feltűnő a soknyelvűség, ám Korén nyelvismeretét tekintve ez sem meglepő. E könyvtár részletes elemzése még várat magára. Arra vonatkozóan semmi támpontunk, bizonyítékunk nincsen, hogy ezeket a könyveket diákjainak átadta volna olvasásra a tanár. Akárkinek egészen biztosan nem, ám a jobb és érdeklődőbb tanulóknak, az idegen nyelvekben járatosabbaknak feltételezhetően igen. A diákjait atyaként nevelő professzor a szorgalmasokat egészen bizonyosan örömmel támogatta saját könyvtára némely könyvének kikölcsönzésével is. Az előzőkben részletesen megismerkedtünk Korén iskolájával, az ott folyó nevelőoktató-képző munkával. Arról azonban csak a Rendtartásban találunk utalást (áttételesen), hogy milyen volt a diákok iskolán kívüli élete. Természetesen túlságosan sok szabadidejük nem lehetett, hiszen nappalaikat szinte teljesen kitöltötte a tanulás. Ám a heti két szabad délután, valamint a vasárnapok azért mégis lehetőséget adtak a játékra, az egyéni és a közös szórakozásra. A diákoknak egy jelentős része aszódi volt, az ő szabadidejüket a szülői ház körülményei, szigorúsága, engedékenysége jelentősen befolyásolta. A szálláson lakók szabadidejére a háziak egészen bizonyosan még szigorúbban vigyáztak, mert hiszen minden baj, kellemetlenség az ő felületességüket bizonyította volna. Ilyen korlátok mellett eseményszámba ment egy-egy csíny vagy olyan cselekedet, mely az előírásokat megszegve a tanár és szülők rosszallását váltotta ki. Ilyen skandallum volt a Petőfi biográfiában közismert, sokat idézgetett színházlátogatás, és Petőfi törekvése, hogy beáll komédiásnak. Mind a tanárnak, mind a lobbanékony apának a reagálása azonban érthető, hiszen a „jó öreg kocsmáros" két fiának aszódi taníttatása egy vagyonba került. Más, kevésbé ismert, ám akkor nagy port felverő történésekre is van adatunk. így például az aszódi iskola egykori tanárának, Juhász Ferenc alberti evangélikus lelkésznek az egyik Aszódon tanuló fia, Ferdinánd (egyébként kiváló tanuló), a Domonyban élő nagyanyjától majd 100 forintot ellopott, mely eseményről Korén azonnal tudósította lelkésztársát, aki válaszában a következőt írta: „ E folyó hónap elején írt, hozzám intézett becses levelének váratlan, szomorú tartalma igen nagy zavarodást hozott úgyannyira, hogy sokszor fiam szerencsétlen sorsán gondolkozva azt sem tudom 1 Reil V. 23. - Melczer Lajos 1834. március 18-án kelt levele Korenhez.