Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)

Az aszódi latin iskola és az algimnázium története (1728-1912)

hányadán vagyok. Az Élő istenre kérem, azon rossz fiamat az udvartól se eressze ki, foglalkoztassa őtet úgyannyira, terhelje írással, hogy a rossz gondolatra ideje ne legyen... "' Az sem lehetett izgalommentes esemény, melyet Korén egyik zaklatott leveléből ismerhetünk meg: ,, Károly, Tisztelendő úr fiacskája és Zámborsky oskolatársa Aszódról való eltűnése nekem és házigazdájoknak nem kis nyugtalanságot okozott. Tegnap délelőtt még az oskolában voltak és otthon ebédeltek, de délután ahelyett, hogy oskolába jönnének, a sáros útra és esőre nem ügyelvén, másfelé fordultak. Sem a gazdájok, sem én nem tudjuk hová lettek. Haza mentek gyalog vagy kocsin, vagy másfelé kirándultak, nem tudjuk, s ennél fogva szükségesnek találtuk ... (olvashatatlan szó) Sz. Márton Katára kiküldeni részint, hogy igen Tisztelt Szüleik szükséges rendeléseket tehessenek, részint, hogy mi is hollétökről bizonyosabbakra lehessünk. "

2 Nem csodálkozhatunk tehát azon sem, hogy ha a szülők leveleikben a legszigorúbb fellépésre kérték ilyen esetekben az iskola tanárát oly szigorúan büntessen, amint kora a fiúnak megengedi, hogy a büntetésnek nyoma őtet rossz tettére elevenen sokáig emlékeztesse. " Mivel tölthették tehát szabadidejüket az aszódi nyelvtani iskola diákjai? A szabadidő egyik legfontosabb eseménye az istentiszteleteken és más egyházi rendezvényen való, kötelezőnek mondható részvétel. Vasárnap délután tartotta Korén a könyvtári órákat, melyek során nem egyszerű kölcsönzés történt csupán, hanem az olvasmányok egyfajta visszakérdezése is. Olvasni minden diáknak kellett, mert ez egészítette ki a tanultakat, ám ezt szívesen is tették, hiszen érdekes útleírásokat, életrajzokat és más olvasási élményeket rejtett a nyomtatott betű. Sok diáknak volt „külön órája", amit Korén elsősorban a szabad délutánokon tartott. Többen a francia nyelv elemeivel Aszódon ismerkedtek meg (Petőfi is!), még többen vettek zongoraleckéket. Sőt! Egy 1849-ben keltezett levélből kitűnik, hogy társastánctanfolyamot is szervezett a tanár, bár e világi hívságoknak nem volt nagy barátja, mindazonáltal mint kiváló pedagógus felismerte ennek szükségességét. A külön zongora és francia nyelvoktatást 23 évig végezte, a tánctanfolyamok kezdetéről és végéről nincsen ismeretünk. Időtöltésnek és egyfajta szórakozásnak is felfogható, amikor a diákokat a háziak bekapcsolták a különféle munkákba, melyek egyben a társas kapcsolatokat, a közös szórakozást is szolgálták. A kukoricafosztások, a disznóvágások, a szüretek és más, kisebb megterheléssel járó tevékenységek sorolhatók ide. Korennek is volt szérűskertje a Manyikon, ahol kukoricafosztáskor, szüretkor az egész diáksereg ott vidámkodott szeretett professzoruk körül. A közeli Galga völgy füzesei, a Berek fás-bokros sűrűje kisebb kirándulásokra csábítottak, romantikus kalandokat ígértek a vidám kamaszoknak. Egy-egy vándorszínész társulat vendégszereplése, a heti piacok, különösen pedig az országos vásárok sokadalma jeles ünnepet, megannyi kikapcsolódást jelenthetett az egyhangú tanulásban Reil V. - Juhász Ferenc 1838. október 4-én kelt levele Korenhez. 2 Reil VI. Koren é.n. levele. - Az 1831-ben született, gyengécske tanuló Miskolczy Károlyról, M. István szentmártonkátai lelkész fiáról, aki 1839-1843 között, továbbá az 1828-ban született Záborszky Sámuelről, a szentmártonkátai kovács kitűnően tanuló fiáról van szó, aki 1839-1844 között volt a latin iskola tanulója. 1 Reil V. - Juhász Ferenc 1841. december 17-én kelt levele Korenhez.