Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)

Az aszódi latin iskola és az algimnázium története (1728-1912)

1840/41. tanév 55 beírt tanuló 1841/42. tanév 56 beírt tanuló 1842/43. tanév 56 beírt tanuló 1843/44. tanév 59 beírt tanuló 1844/45. tanév 61 beírt tanuló 1845/46. tanév 38 beírt tanuló 1846/47. tanév 62 beírt tanuló 1847/48. tanév 64 beírt tanuló 1848/49. tanév 57 beírt tanuló 1849/50. tanév 47 beírt tanuló 1850/51. tanév 51 beírt tanuló 1851/52. tanév 48 beírt tanuló 1852/53. tanév 56 beírt tanuló 1853/54. tanév 40 beírt tanuló 1854/55. tanév 36 beírt tanuló 1855/56. tanév 37 beírt tanuló Összesen: 1158 beírt tanuló - átlag 50 tanuló/év. Az 1835-1838 közötti három tanévet, amikor Petőfi Sándor is a schola latina diákja volt, vastag betűvel kiemeltük. A tanulmányok elmélyítését segítette elő az iskola könyvtára. A latin iskola könyvtárának törzsanyagát báró Podmaniczky Lajos adományozta. Az 1834 őszén átadott könyveket 52 tétel alatt sorolta fel a pedáns Korén. A könyvtár további könyveit a tanulók adományaival és különböző pénzforrások segítségével gyarapították. A felsorolásból kitűnik, hogy az állomány az 1837/38. tanév (ez Petőfi utolsó aszódi tanéve!) végéig a 78. tételig gyarapodott. Az utolsó bejegyzés (1857. augusztus 19.) szerint 142. szám alatt sorolták fel az állományt, ám ez nem mind könyv, mert a jegyzék különféle szemléltető eszközt (pl. térképek, tollgyűjtemény stb.) is tartalmazott. Ennek a kis, magyar, latin és német nyelvű könyvekből álló könyvtárnak kellett kielégítenie a diákok érdeklődését, olvasási vágyát. Az iskola könyvtárának ismertetését, a könyvek forgalmazását, ezen belül Petőfi olvasmányait már többen, részletesen feldolgozták.

1 Csupán néhány olyan megállapításra szorítkozunk, mely újat jelenthet e témában. A könyvtári kölcsönzési napokat Korén tanár rendszeresen (néhány esettől eltekintve) vasárnap tartotta. Az első években több könyvet is kiadott egy-egy alkalommal diákjainak, ám az 1836/37. tanév közepétől egy diáknak csak egy könyvet kölcsönzött. Nem tudjuk ennek pontos okát, de lehetséges, hogy így könnyebben tudta ellenőrizni az elolvasás tényét, amennyiben rendszeresen visszakérdezte diákjait az olvasmányaikról. Ezt a módszert feltehetően egyik tanár kollegájától vette át, erre (és még más érdekes részletre is) utal az alábbi levél: „Minthogy a bárótól oskoládat annyira pártfogolja, ezért derék úri ember, iktasd (e) nevet a magyar mecénások sorába! Ha olvasó könyvtáratokat tanítványaid számára felállítaná, nagy érdemet szerzend magának a nevelésben. Könyveket, melyeket Te s végre választasz, mind jók és czélerányosak. - Utazási iratok és nevezetes férfiak életleírása oly fiatal olvasók eszét és szívét legjobb sikerrel pallérozzák, nemesítik. En meg Schmidt Kristóf munkájit Csontostól magyarra fordítvákat ajánlanám - s egyszersmind azt tanácsolnám, hogy minden fiú néked a könyvnek elolvasása után annak főtárgyait elbeszélni köteles legyen, mert ilyen szabály mellett korán hozzá szokik a 1 Dienes 1968. 210-220., Asztalos I. 1975. 85-95., Kovács J. L. 1984. 123-124.