Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)

Az aszódi latin iskola és az algimnázium története (1728-1912)

telenül hatott a német neohumanizmus eszméje, melynek szelleme éppen a „Rendtartás"-ban mutatkozik meg jellegzetesen.

1 „Az aszódi nyelvtani ev, oskola elrendezése. }.§. Az oktatás célja általában. Az oktatás fő czélja az, hogy a nevendékek természetileg és rendszerűén lelki és testi képen egyaránt kiművelődjenek és a mesterségek s tudományok segítségével valaha képesek legyenek a földi élet kívánságainak eleget tenni, sőt hogy erejök kifejlődésének mértéke szerént példa gyakorlás, oktatás által az ifjú fogékony szívekben a jó, igaz s szép eránt való szeretet beszivárogtassék; hogy az emberi társaság méltó, haszonvehető tagjaivá neveltessenek; hogy hasznos munkálkodásra, rendre s pontosságra; tiszta , részre haj latlan szeretetre és ártatlan örömökre szoktassanak. 2. §. Az oktatás kezdete, beírás, bizonyítványok. 3. §. A tanítás rendje, segédek. 4. §. A tanítás eszközei: gyűjtemények, földrajzok s. a. t. 5. § A tanítás órái, házi foglalatosság. 6. §. A vizsgálatok s pedig leczkék előttiek, két hónapiak, közvizsgálatok, részletes és általános bizonyítványok. Leczkéztetés rendje. 7. §. Felsőbb osztályba való szállítás és befogadandók ügyességei, előmenetelei. 8. §. A nevendékek jogai. 9. §. A nevendékek általános kötelességei. Minthogy minden oskola egyszersmind nevelő intézet, nevendékei tartoznak nemcsak leczkéjöket szorgalmatosan tanulni és minden oskoladolgukat pontosan elvégezni, hanem a külső illendőség és erkölcsiség szabályait is szigorúan követni, ha belőlük valaha nem csak ügyes, hanem erkölcsileg művelt és szeretetre méltó emberek lehessenek. Ügyesség és tudomány nagy kincs, de az embertől még több kívántatik: az igazi becse tiszta, feddhetetlen szívében áll. Azért is oskolánk nevendékei az Istent félni és a vallást becsülni, mindenben rendeseknek és erkölcsös magaviseletűeknek lenni és mindazt elhagyni kötelesek, ami az oskolát rossz hírbe hozhatná. Az oskolai intézet jó hírneve függ ugyan s pedig főképen annak igazgatójától és tanítójától, oktatóitól; de az ifjúság is sokat tehet jó hírének előmozdíttatására. Nem gyéren már a tanulók magaviselete miatt elvész az oskola eránt való bizalom. De jó hírbe jön az oskola ha 1. A tanulók kímélik az oskola külsejét, teremét, bútorait s. a. t. Ha ezek olyanok, hogy becsületes ember által belépni mindjárt rossz vélemény támad az intézet belseje eránt. 2. Ha az oskolába rendelt időre megjelennek, nem hamarabb, nem későbben. A lármát, mely az oskolaház előtt történik, a tanító lágyságának tulajdonítják. 3. Ha lelkiismeretesen használják az oktatást, hogy felsőbb oskolába jól elkészülve mehessenek. Ha nem is tulajdoníthatni az oskolának, mikor néha alkalmatlan egyének jönnek ki belőle, azért mégis mindig dicséretére szolgál, ha valamint a szívre, úgy észre is sok ügyes hazafiakat képez. 4. Ha igyekeznek jó szellemi tanulótársaik között felébreszteni és elteijeszteni. Jobb fejek és erőteljesebb ifjak ezt tenni képesek. Példájok többnyire hathatósabb, mint az oktató igyekezete. 5. Ha oskolán kívül tisztelettel beszélnek tanítójokról és különben is illendően viselik magokat. Valamint különös öltözet, botok, pipák által a közönség figyelmét magára vonni, utcát henyélve koptatni, seregenként lármázni olyan dolgok, melyek az oskola hírének ártanak, úgy által ellenben illendő, szerény, tetszetes, műveltebb magaviselet igen kedvező és a hol sok ily fiakat látnak az emberek, ott az oskola intézet eránt is jó véleményben vannak. Ha már az ifjú oskolájának hírét előmozdítani képes, azt tenni köteles is. Arra a hálaadottság őt le1 Reil I. 11-15. Itt szeretnénk megjegyezni, hogy ezidáig sem az irodalomtudomány (Petőfi aszódi diákéveire való tekintettel), sem a pedagógia tudománya nem dolgozta még fel minden vonatkozásban Korén István pedagógusi munkásságát. Az alábbi ismertetés csupán közlés és nem elemző feldolgozás.