Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)

Az aszódi latin iskola és az algimnázium története (1728-1912)

Az iskolai rendtartásból tudjuk, hogy a diákok szüretre legfeljebb 1 hetet, karácsonyi ünnepekre 12, a húsvétira 8, a pünkösdire 3 napot vehettek igazoltan igénybe. Ennek alapján a tanítás éves rendje a következő volt: szeptember 4 hét október 3 hét december 3 hét január 3 hét február 4 hét március 4 hét április 3 hét május 3 hét június 3 hét Összesen tehát 34 hét, ami 6 tanítási napot (négy egészet és két felet) számítva, kerekítve 200 napot jelent. A közvizsgálatokat általában június utolsó hetében tartották. Az 1834/35. tanévet június 24-én, az 1835/36. tanévet pedig június 22-23-án zárták le.

1 Ez utóbbira vonatkozóan értékes információkat tudhatunk meg Korén Istvánnak Földváry Mihályhoz írt leveléből: „A mostani oskolaévnek már tizedik hónapja folyván a közvizsgálat Június 22-én délután és Június 23-án reggel határoztatott el, melynél fogva szerencsém van Tekintetes Táblabíró Urat alázatosan kérni, méltóztassék ezen örömünnepünket a nagyon tisztelt Úri jelenlétével fényesebbé tenni. Bizodalommal mondhatom, hogy Misi úrfi az egész esztendőt által szorgalmatosan eljárván kötelességeiben a próbatételt is dicséretesen megállja s értelmes feleleteivel Tekintetes Tciblabíró Urat a szeretet édes atyát megörvendezteti. Szerdán délután a resolutiok, deák, magyar és német nyelvek stylus és számvetésből fognak examincdtatni; Csütörtökön reggel pedig a könyv nélkül tanult stúdiumait elmondják s az írásuk példányai bemutatásával és declamatiokkal a vizsgálatot berekesztik. - Minthogy ezen próbatétel egyszersmint Misi úrfi oskolai intézetünkből való elválásának ideje, nem kételkedem afelől, hogy Tekintetes Táblabíró Urat személyesen tisztelni szerencsénk lészen. " A közvizsgát nagy ünnepélyességgel tartották meg, ahová a diákok szülein kívül meghívták a helyi földes uraságokat, elsősorban báró Podmaniczky Lajost, a helyi egyház világi felügyelőjét, továbbá a megyei egyházi vezetőket, a helyi és a környékbeli lelkészeket, a város vezetőit és más előkelőségeket. Ilyen tekintélyes és nagy számú gyülekezetet csak az iskola fölötti dombtetőn őrt álló evangélikus templomban lehetett elhelyezni. A jeles ünnepség záróeseményeként az erre az alkalomra írt búcsúbeszédet (valedictio) mondta el az iskola egyik végzős diákja. Közismert, hogy az 1837/38. tanév alkalmával Petőfi Sándor állhatott ki a dobogóra és mondhatta el a Búcsúzás című költeményét, amit az első ismert Petőfi versként tartanak nyilván. E búcsúbeszédek szerkezetét, tartalmát Korén professzor írhatta elő. Ezt bizonyítják a fennmaradt, közvizsgálatra írt és - feltehetően - elmondott búcsúbeszédek (szerzőit nem ismerjük!), melyek sok hasonlóságot mutatnak Petőfi említett versével. Korén segítsége mindvégig tapasztalható. Most e valedictiok sokaságából az 1852-ben elmondottat közöljük. 1 Reil VI. 13. : Reil VI. 34 - „Misi Úrfi" egyébként nem más, mint a későbbi neves Pest-Pilis-Solt-Kiskún vm alispánja, Földváry Mihály, aki a gimnázium történetében a későbbiekben még meghatározó szerepet játszott. 5 Reil VII. 20.