Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)

Az aszódi latin iskola és az algimnázium története (1728-1912)

határozó szerepet játszó család lakhelye és birtokközpontja Aszód volt. Ezek a körülmények határozták meg nemcsak az iskola létrehozását, hanem annak fenntartását, további működését is. Összegezve tehát: a Pest megyei esperesség megalakulása (1727) évében vagy közvetlenül ezt követően kezdték meg működésüket a Galga menti latin iskolák, az egyik Ácsán, a másik Aszódon. Az utóbbival kapcsolatban rendelkezünk egy további igen fontos adattal, mely szorosan összefügg a kezdetekkel. Farkas András 1728-1731 között az aszódi evangélikus tanító. Életéről sokat tudunk. Nagyfalun (azt nem tudjuk, hogy a Nógrád vagy az Árva megyeiben?!) született 1693-ban. Rozsnyón, majd Eperjesen tanult, ez utóbbi helyen Rezik János tanítványa. Hivatali állomásai: Rozsnyó, Nyitraszerdahely, Korpona (1715 körül az itteni gimnázium rektora). Ezt követően Necpálon és Kis-Zellön tanított. Mindkét helyen nyelvtani iskola működött, Kis-Zellőn retorikáig tanítottak. Az 1720-as évek első felében Alsó-Sztregován, a Madách család magániskolájában nemes ifjakat oktatott. Ezt követte az aszódi három év. Az itteni működéséről szinte semmit sem tudunk, csak távozása körülményeit. Farkas András ugyanis szabad akaratából távozott, ám felmondásában kifejtette: azért döntött így, mert Podmaniczky János az iskola ügyeibe ismételten beavatkozott. A képlet tehát világos. A müveit, a birtokait dinamikusan megszervező, udvarházat, a híveknek és családjának templomot, paplakot, iskolát építő, a gazdasági számításait magyarul, szlovákul, latinul akkurátusan vezető patrónus az iskola ügyeit saját elképzelése szerint kívánta vezetni, nemcsak az elemi ismereteket, hanem a latin nyelv oktatását is megkövetelte a tanítótól. Meggyőződésünk szerint éppen ezért szerződtette (feltehetően az Alsó-Sztregován élvezett magasabb bérért!?) a képzett, hosszú évek iskolai gyakorlatával rendelkező Farkas Andrást, akit alkalmasnak talált a latin iskola megszervezésére, beindítására. Igen ám, csakhogy a gyakorlott, az önálló munkát megszokott pedagógus Farkasnak túlságosan is terhes lehetett az uraság gyámkodása, és ezért inkább visszament Kis-Zellőre, ahol a syntaxison túl poétikát és retorikát is tanított. A pedagógiai nézetkülönbségek mellett lehetett ennek ideológiai oka is, ugyanis Podmaniczky János ekkor már a pietista irányzat képviselője egyházában, míg a Rezik tanítvány Farkas feltehetően - még az ortodoxia hatása alatt állt. Az eddig felsorolt adatok egybeesése alapján az aszódi evangélikus latin iskola létrehozását az 1727-es évben, tényleges működésének megkezdését pedig 1728-ban állapíthatjuk meg. Egy nagyon fontos körülményre még figyelnünk kell. A XVIII. század elején protestáns középfokú iskola létesítése igen nagy nehézségekbe ütközött. A meglévők azonban nem tudták kielégíteni azokat az igényeket, melyeket elsősorban az egyházak értelmiségi utánpótlása követelt. Ugyanakkor egyfajta gazdasági-társadalmi szükségszerűség is sürgette a műveltebb emberfők számának a gyarapodását, mert csak a nagyobb iskolázottsággal, tudással lehetett kiemelkedni a nem nemeseket kirekesztő állapotokból. E folyamatból természetesen a protestánsok sem akartak kimaradni. Sőt! Az iskolák számának a szaporításával kívánták e célokat elérni. A Habsburg uralommal összefonódott római katolikus egyház rekatolizációs politikája ugyanakkor csírájában igyekezett minden ilyen, a protestánsok részéről történő kezdeményezést megakadályozni, elfojtani. Ezért aztán a megindított protestáns középiskolákat a fenntartók titokban tartották, hivatalos jelentésekben, összeírásokban, statisztikákban nem szerepeltették, ezért a kezdetekről (nemcsak Aszód, de más iskolák esetében is) alig rendelkezünk