Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)

Az aszódi latin iskola és az algimnázium története (1728-1912)

hiteles dokumentumokkal. Nagyon sok esetben az elemi iskolával együtt, egy fedél, söt egy tanító vezetése alatt működtették, így nem lehetett bezárni, megszüntetni. Az aszódi latin iskolában tipikusan ez a helyzet, a feltételek adottak voltak a középiskola működéséhez. Ezek: • a Pest megyei esperességnek szüksége volt megfelelő értelmiségi (pap, tanító, kántor) utánpótlásra, illetve olyan tanintézetre, amelyik ezt (részben) biztosította; • a Pest megyei esperesség egyik világi vezetője Podmaniczky I. János, aki nemcsak akarta, hanem jelentős anyagi áldozatvállalással létre is hozta ezt az iskolát; • az aszódi latin iskolában 1728-tól olyan ludi magisterek tanítottak, akik nemcsak a közösség anyanyelvi oktatásában járatosak, hanem a latinban és a különféle tudományokban is, jelentős többségükben lelkész képesítésűek, néhányan még külországi egyetemeket is látogattak; • Aszód lendületesen fejlődő település, országos útvonal tengelyében, 1761-től mezőváros, ahol a lakosság igényli a magasabb tudományokat oktató iskolát, ahol a más vidékről érkező diákok a jobbágyoknál jobb életkörülmények között élő iparos és kereskedő családoknál megfelelő szállást bérelhettek. Amikor aztán Mária Terézia korában, 1766-ban összeírták a magyarországi középiskolákat, akkor Aszód a „kisgimnáziumok" kategóriájában szerepelt. Petry Gyula iskolatörténetében még az 1786-os évet szerepelteti az iskola létezésének első éveként.

1 Dr. Oravecz Ödön az első, aki a köztudatban elterjeszti az 1766-os esztendőt: „ A legrégebbi hiteles nyomra Dr. Fináczy Ernő talált rá egy helytartótanácsi jelentésben, ahol már 1766-ban mint „schola latina usque syntaxim inclusive" szerepel."

2 A jelzett országos összeírás 35 evangélikus közép- és felsőbb iskolát tüntet fel, ezek közül 9 csak a latin alaktan befejezéséig tanított, 13-ban pedig a latin syntaxist is teljesen elvégezték. Ez utóbbi kategóriába tartozott Aszód. Talán nem érdektelen annak kiemelése, hogy ebből a bizonyos jelentésből kitűnik: a mai Magyarország területén, 1766-ban mindössze három evangélikus közép- és felsőfokú tanintézet létezett: Sopron (főiskola és teljes gimnázium), Aszód és Nemeskér (latin iskolák), ez utóbbi rövid ideig működött. Az evangélikus fő- és középiskolák sorában Sopron után tehát Aszódon találjuk hazánk legrégebbi, ma is működő középiskoláját. Mindenképpen kiemelendő: 1766ban már működő középiskola létezett Aszódon, tehát nem ez a megalakulás éve. Amikor tehát a jogutód (állami) Petőfi Gimnáziumban megünnepelték az iskola bicentenáriumát, akkor csak az első hivatalos említést ünnepelték, de nem a tényleges megalakulást, a kezdetet. Időrendben a következő fontos dokumentum, mely az iskoláról tudósít, 1778-ból való." Ez egy jelentés, melyet Vörös Antal, a budai egyetem jogi karának a vezetője nyújtott be a Helytartótanácsnak. Vörös, Bessenyei Mihály társaságában meglátogatta azokat az iskolákat, ahol Luther és Kálvin tanait vallják. így jutottak el Aszódra is. Az említett jelentés név szerint közli a latin iskola diákjainak nevét, nemzetiségét, jogállását (nemes - nem nemes), származási helyét, életkorát, szállásadójának nevét, lakásának helyét a városban, a diákok szorgalmát s tanulmányi előrehaladását. 1 Évkönyv 1900/1901. 2 Évkönyv 1926/27. 1 Az OL-ban található anyagot közli Oravecz az Évkönyvben 1933/34. 3-8.