Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)
Az aszódi latin iskola és az algimnázium története (1728-1912)
A latin iskola története (1727-1863) Az első évszázad történései Az aszódi latin iskola alapításáról nem maradt fenn hivatalos dokumentum, így pontos idejét nem ismerjük. Az iskolatörténeti kutatásban is sok újat felmutató helytörténész, Jakus Lajos elképzelése a legvalószínűbb. O a Galga menti evangélikus latin iskolák (Acsa, Aszód) megindulását összefüggésbe hozta a Pest megyei evangélikus esperesség létrehozásával. 1 Köztudott, hogy Pest megye evangélikus gyülekezetei, így az ácsai és az aszódi is, 1727-ig a nógrádi esperességhez (egyházmegyéhez) tartoztak. A nógrádi gyülekezetek ekkor már Kis-Zellön működtették nyelvtani iskolájukat, ahol mindenekelőtt latin nyelvet oktattak azok számára, akik egyházi hivatalnoknak (papnak, tanítónak) készültek, vagy a klasszikus nyelv tudását megkövetelő más pályára, illetve felsőbb iskolákba szándékoztak menni. Amikor tehát a Pest megyei gyülekezetek létrehozták önálló egyházmegyéjüket, esperességüket, attól kezdve saját nyelvtani- (latin-) iskolájuk kiépítéséről is gondoskodniuk kellett. A protestáns egyházak életében mindig is - a XVIII. században pedig különösen vezető szerepet játszottak a világiak. A II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc leverése után, a Habsburg rekatolizáció idején a protestáns főurak, különösen pedig a birtokos középnemesség néhány kiválóságának egyházmentő, áldozatos tevékenysége nélkül könnyen végveszedelembe jutott volna mind a református, mind pedig az evangélikus egyház. Az evangélikusoknál a világi vezetést betöltő köznemesi - a XVIII. század végén főranghoz jutott - családok közül a Galga vidéken birtokló, ácsai birtokközpontú Prónayakat és az aszódi Podmaniczkyakat kell kiemelni. Acsa egyik része 1731-től, 1744-től pedig az egész falu Prónay I. Gáboré; Aszód pedig - mint láttuk - 1715-től, házasság révén Podmaniczky I. János birtoka. Mind a két birtokos mélyen vallásos, evangélikus hitükhöz hűségesen ragaszkodók, s ezért nemcsak Pest megyei, hanem az országos protestáns ellenzék vezetői, akik még a Habsburg uralkodóknál is szilárdan kiálltak jogaikért, vallásuk szabad gyakorlásáért. Ellenállásukat fokozta a Carolina Resolutio, mely nemcsak a lelkiismereti szabadságot korlátozta, hanem a földesúr jogait is jobbágyai vallási hovatartozását illetően." Nem véletlen tehát, hogy éppen ők azok, akik saját vagyonukból nagy összegeket áldoztak az elemi iskolákon túl a latin iskola céljaira is. Mind az ácsai, mind pedig az aszódi latin iskola kezdetei e két kiváló nemes úrral kapcsolhatók össze, eredetük pedig az 1727-es, vagyis a Pest megyei esperesség megalakulásának, illetve az ezt közvetlenül követő évekbe nyúlik vissza. Az ácsai latin iskola 1798-ig működött, itt azonban csak a latin alaktanig folyt az oktatás. A község a vármegye peremterületén helyezkedett el, ahol a jobbágy népesség lakásviszonyai kevésbé nyújtottak megfelelő elhelyezési körülményeket a diákoknak. Ez vezetett az iskola sorvadásához. Aszód helyzete sokkal kedvezőbb volt. A várost bemutató fejezetben részletesen írtunk azokról a gazdasági, társadalmi és vallási összefüggésekről, melyek jellemezték a Galga bal partján elhelyezkedő települést. Azt is bemutattuk, hogy Podmaniczky I. Jánostól kezdve, a magyarországi evangélikusok történetében két évszázadon át meg1 Jakus 1978. 2 Mészáros 1981. 506-507.
