Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)

Az aszódi latin iskola és az algimnázium története (1728-1912)

talon csak iskola létezett, 14,5 m

2 alapterülettel.

1 A helyzet roppant lehangoló, mely viszonyok a XVIII. században még kezdetlegesebbek, még kedvezőtlenebbek lehettek. A vidék tanodái és tanító lakási állapotaihoz képest Aszód mezőváros evangélikus iskolaviszonyai sokkal kedvezőbb képet mutatnak. Az evangélikus kántortanítónak 1840-ben 3 szobából és 1 kamrából állt a lakása. Ez a kiemelkedően kitűnő helyzet már lényegében 1773 óta létezett, mely lakás aztán az idők folyamán több átépítést élt át, ám mind a mai napig emberi hajlékul szolgál." Amikor épületileg különvált a latin iskola az elemi iskolától, attól kezdve természetesen más-más oktató tanított a két iskolában. A középiskolát már eredetileg úgy építették, hogy benne tanári lakást is kialakítottak. Más helyen már jeleztük: ez 1834-ig feltehetően 2 (3) szobából, konyhából, kamrából állt. De tulajdonképpen ezen állapot létezett mindaddig, amíg a latin iskola egy tanerős volt, sőt még ezt követően is, néhány átmeneti éven át. Ez a lakás viszonylag száraz, a kor épület- és lakásviszonyaihoz képest jónak mondható volt. Akkor kezdődtek az algimnáziumi lakásgondok, amikor az egy tanári állást fokozatosan ötre fejlesztették. Mivel a tanári fizetést csak nagy nehézségek árán tudták biztosítani, mely egyébként más, nagyobb városok, módosabb iskolájának tanszemélyzetének béréhez képest alacsonyabb volt, úgy pótolták ezt a hiányt, hogy az oktatóknak „természetbeni", tehát ingyen lakást biztosítottak. Mindez az elemi iskoláknál általánosan alkalmazott gyakorlat, ám a középiskoláknál egyáltalában nem. Kezdetben az algimnázium tanárai egyedülálló fiatal emberek voltak, és így elhelyezésüket az iskolában, egy-egy szobában is meg lehetett oldani. Ám később, amikor már házas, családos emberek is leszerződtek, akkor nagyobb lakást kellett részükre biztosítani. Mindezek az iskolabővítéssel egy időben jelentkeztek és roppant nagy terheket róttak az aszódi evangélikus gyülekezetre. A meglévő írásos emlékekből szinte lehetetlen kibogozni, hogy mikor, hol léteztek a tanári lakások.

3 Az 1872-es épületbővítés után több lakás is elhelyezkedett az iskolában, s mind az emeleten. Közülük egy 2 szobás, valamint 1-2 (számuk változott) egyegy szobás.

4 A 2 szobást kezdetben a lelkész-tanár-igazgató, majd általában az igazgató használta, míg „...A többi lakosztályunk közül a szolgálati éveiben legöregebb tanárnak üresedéskor van elsőbbsége választani."

5 Ház vásárlására is sor került 1879-ben, amikor is a gyülekezet megszerezte a gimnázium alatti ún. Szelecsényi házat (Petőfi u. 8.), felújíttatta, és benne egy 3 szobás lakást alakított ki. Ezt Sramkó Mihály lelkésztanár kapta meg. Ezt a házat 1885-ben egy szobával bővítették, amit szintén szolgálati lakásnak használtak fel. A telek másik oldalát 1886-ban szintén beépítették.

6 Később itt alakították ki a pedellusi lakást.

7 A XIX. század végén három nős és két nőtlen tanárnak biztosítottak szolgálati lakást. A gimnázium telkén a XVIII. század második és a XIX. század első felében még különféle gazdasági épület, sőt fákkal beültetett veteményes kert is létezett, melyet a 1 Asztalos 1987. 34. 2 Uo. 3 Erre vonatkozó adatokat találunk a GB jegyzőkönyveiben - PMTd 88.15.18. 4 PMTd 88.15.18. - 1879. szept. 27. jkv. 5 Uo. - 1872.jan. 20. jkv. 6 Uo. - 1885. okt. 18.; Évkönyv 1926/27. 7 Uo. - 1887. szept. 1. jkv.