Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)
A főgimnázium története (1912-1948)
lába, sok a felesleges mulasztás, mindezek az eredményekben is megmutatkoznak. „Egyes tanulóknál bizonyos fokú lelki torzulás figyelhető meg..." - állapítják meg. Tehát a gátló körülményeket figyelembe veszik, de a haszontalanságokat nem. Az első félévben szigorúbban osztályoztak (és általában mindig is így osztályoztak az iskolákban) a tanárok, mint az év végén. Az aszódi gimnáziumban az 1945/46. tanév I. félévi eredményeinél is ezt tapasztalhatjuk: Bukások %-os megoszlása az 1945/46. tanév I. félévében I. o. 24 % (tulajdonképpen ez V. általános iskolai osztály) II. o. 34 % III. o. 29 % IV. o. 22 % V. o. 30 % VI. o. 33 % VII. o. 20 % VIII. o. 26%' Bizony ezek az értékek (átlag 27%) nem alacsonyak, melyekben a tanulók felelőtlensége és a tanárok változatlan nagy szigorúsága szerepet játszott. Utólag értékelve a helyzetet úgy véljük, hogy a tantestület eljárása helyes volt, mert a következő tanévben fokozatosan megszilárdult a tanulási fegyelem. Az igazgató az 1947/48. tanév elején már elégedetten jelenthette ki: „A múlt évben már sikerült elérni, hogy az ifjúság zöme hozzászokott a rendszeres, komoly munkához. " A javuló magatartási és tanulmányi helyzet a sokrétű tanári munka eredménye volt. Szoros kapcsolat a szülői házzal, a tankönyvi hiányokat jegyzetekkel helyettesíteni, saját készítésű szemléltető eszközökkel pótolni a háborús veszteségeket, szaporítani a tanulmányi kirándulásokat - mindez jellemezte a gimnázium tantestületének ekkori munkáját. És az őszinteség: „A tehetségtelen, érdemtelen tanulóknak, illetve szüleiknek más irányú iskolát vagy pályát ajánl a tanári kar. " 3 Ez utóbbinak a gyakorlati megvalósítása bizony nem veszélytelen dolog, hiszen a tanulók tandíja nélkül ekkor még nem létezhetett az iskola. Tehát minél több a tanuló, annál több a tandíj, annál több jut az iskola üzemeltetésére. Mégsem adták fel az elveiket, mert akkor az iskola országos jó hírét rontották volna. Az iskolát megvizsgáló szakfelügyelők összesített jelentésében olvashatjuk az alábbiakat a tanári kar munkájáról: ., Egybevetve a látogatás tapasztalatait az elnök szívesen állapítja meg, hogy lelkes nevelői munkának, a lelkiismeretes előkészületre valló módszeres tanításnak igen értékes példáit figyelhette meg az intézetben. Gyengeségek, hiányok a legjobb akarat mellett is előfordulnak és elő fognak fordulni. De meggyőződött a tantestület készségéről, mellyel a demokráciát szolgálni akarja és amellyel az egyre jobb eredmény elérésére törekszik. Különösen értékesnek tartja azt a meghitt viszonyt, amely a tanárok és az ifjúság kötött fennáll. Atyai szeretettel figyelik és segítik az ifjúság munkáját, magatartásuk szociális. Kár, hogy az intézetre nehezedő súlyos anyagi viszonyok nem engednek még szélesebb, még kézzelfoghatóbb kiélést a tanári kar szociális beállítottságának. "
