Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)

A főgimnázium története (1912-1948)

Kevés volt a papír, a füzet, az írószer. Hiányos a tankönyvellátás, ráadásul a könyveket drágának találták a tanárok és a diákok. A színvonalas tanítás-tanuláshoz hiányoztak a tanszerek, a szemléltető eszközök, hiszen a szertárak szinte teljesen megsemmisültek, a könyvtárnak 58%-a pusztult el.

1 Az „ öreg gimnázium ", az internátus a II. világháború után A roppant mostoha körülmények ellenére a nagy felkészültségű és régen együtt dolgozó tanári kar mindent megtett az oktatás-képzés-nevelés érdekében. Nagy megnyugvást jelentett számukra az a püspöki leirat, amelyben biztosították az aszódi tantestületet, hogy senki nem került B listára." Ekkor a szovjet-kommunista propaganda még nem hatott, a nevelésben a régi, megszokott gyakorlatot alkalmazták. „A nevelő munka arra irányult, hogy erkölcsös, hazafias gondolkodású, vallásos ifjak kerüljenek ki az iskolából, a tanulók akaratát a magasabb rendű értékek, ideális értékek irányítsák, a helyes életfelfogás alakuljon ki bennük. Nagy emberek példaképül állítása gyakran szerepel. A tanári kar az ifjúsággal együtt vesz részt az istentiszteleteken. "

3 A tantestület - a régi gyakorlatnak megfelelően - megtartotta a különböző értekezleteket. Az I. félévi osztályozó értekezleten Nagy Imre igazgató a következőket mondta: „Az igazgató az értekezlet megnyitása után rávilágít azokra a nehézségekre, amelyek az eredményes tanítás lehetőségeit nagyban csökkentették... " - majd kérte a tanári kar tagjait a méltányos osztályozásra. A vita folyamán a tanárok elmondták, hogy sajnos nagyon fellazult a munkafegyelem, sok diák csavarog, nem jár rendszeresen isko-