Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)

A főgimnázium története (1912-1948)

Sokat foglalkoztatta a tantestületet az osztályzás-értékelés kérdése, hiszen a szokásos 10 hónapból álló tanév alig 4 hónapig tartott. Végül is olyan megoldást választottak, mely szerint senkit nem buktatnak meg, a tanévet pedig érvényesnek minősítették. Az 1944/45. tanév végén így állt fel a tantestület: Nagy Imre igazgató, Dr. Ballai Mihály, Dr. Czirbusz Endre, Haberehrn Gusztáv, Jancsik Mihály, Kühn Ernő, Rágyánszki Pál, Stibrányi Gyula, Dr. Varga Ferenc. Zoltai István betegszabadságát töltötte Orosházán. Nyíry, Dr. Reuss, Zalán tanárok még nem tértek vissza. Külön kell szólni Richly Emil rajztanárról, aki a tantestület második világháborús hősi halottja. Már jeleztük, hogy a háborús éveket szinte végig katonáskodta. A tanárnak és festőművésznek is kiváló tanárember a Székesfehérvár melletti börgöndi repülőtéren folyó harcokban, december 20-án esett el. Temetési helyét pontosan megjelölték. Hozzátartozói 1947. november 8-án kihantoltatták és Sopronban újratemették. A háború utolsó hónapjaiban több olyan haláleset is történt, ami kapcsolatban állt a gimnáziummal. Két idős, nyugdíjas, Aszódon élő tanár (Dr. Gréb és Szabó) a háborús izgalmak hatására hunyt el 1944. decemberében. Bombatalálat áldozata lett Domonyban, novemberben Tarjányi László római katolikus káplán, hitoktató, valamint a harcok alatt, aknatalálat okozta két fiatal, Horváth Ottó PV. és Jakus József III. o. tanuló halálát. A háború után A világháború után még három évig működött Aszódon az Evangélikus Petőfi Gimnázium. Az. 1945/46. tanév Az 1945/46. tanévet ismét a gimnázium épületében kezdhették meg. Az állapotok rendezését így írják le később, egy hivatalos felügyelői látogatáskor: „A romok eltakarítása a tanárok és tanulók közös munkaijával folyt. A megmaradt könyveket a tanulók szedték ki a szemétből s rendezték a tanár vezetésével. A termek kitisztításában fiúk és lányok egyaránt segédkeztek, egyes osztálytermeket a tanulók maguk meszelték ki. Padok, egyéb felszerelési tárgyak szállítását a fiúk vállalták. Ugyancsak növendékek készítették az önképzőkör könyvtárának polcait is. A szülők köréből csekély pénzbeli adomány érkezett be az újjáépítésre. Egy szülő egy kétüléses padot csináltatott. Egyéb hathatós támogatás kívülről nem történt sem a társadalom, sem egyesületek részéről. " Az épület külsején még láthatók a háborús pusztítás nyomai, még hiányoznak az esőcsatornák, de a fűtés, a világítás, a vízszolgáltatás üzemelt, a termek használhatók. A legnagyobb gondot az ülőhelyek hiánya okozta, a kétszemélyes padokban hárman, négyen szorongtak, mely különösen írásbeli dolgozatok készítését gátolta. Ezt a lehetetlen állapotot csak az 1946/47. tanév kezdetén tudták megoldani. Akkor, amikor a gyalogsági laktanyából asztalokat, padokat és fogasokat kaptak ideiglenes használatra.