Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)

A főgimnázium története (1912-1948)

időjárás miatt az ünnepséget nem lehetett megtartani. így aztán az országos szintű avató ünnepségre 1939. május 21-én került sor. Díszes vendégsereg (élén D. D. Raffay Sándor püspökkel) jelent meg az evangélikus templomban, a 10 órakor kezdődő istentiszteleten, ahol Isten igéjét Kühn Ernő vallástanár hirdette. Ezt követően a megjelentek a gimnázium udvarára vonultak, ahol akkorra már hatalmas tömeg gyűlt egybe. A Petőfi szobor avató ünnepe 1939-ben D. D. Raffay Sándor püspök ünnepi beszédét mondja A Petőfi szobor előtt az ünnepély 11 órakor kezdődött. Várszegi Ferenc vezényletével a Javító Intézet zenekara a Magyar Hiszekegyet adta elő. Ezután Kerényi Béla VII. osztályos tanuló Petőfi Jövendölés c. költeményét szavalta el. Majd Dr. Horváth Károly gimnáziumi felügyelő mondott megnyitó és üdvözlő beszédet. Többek között ezeket mondta: ..Százegy esztendőnek kellett eltelnie, hogy ez a gondolat testet öltött, megmozdult a fenntartó hatóság, és az ifjúsággal, az iskola jótevőivel, barátaival, öregdiákjaival karöltve megindul a gyűjtés Petőfi szobrára. Az igények kisméretűek, az érlelödés, a felbuzdulás annál nagyobb, az előbb tervezett mellszoborból hatalmas ércalak ölt testet és a százegy évvel előbb elhagyott ódon iskolaépület helyett az új gimnázium kertjében, a Galga völgyére tekintve hirdeti, hogy az álmok nem csalják meg a magyart. Ez a magasztos ércszobor nemcsak ennek az iskolának az emlékműve, hanem az egész magyar tanulóifjúság zarándokhelye kell, hogy legyen. A minden viharral dacoló, a magyarság fennmaradásában törhetetlen hittel bizakodó magyar tanulóifjúság eszményképét, örök ideálját ábrázolja ez a szobor, amely hivatva van arra, hogy az elfásult, a megtorpant, csüggeteg fiatal lelkekbe önbizalmat és erőt adjon a további lankadatlan küzdelemre. Büszkék vagyunk erre a szoborra, mert az első és eddig egyetlen szobor ebben a községben, s így most már megvan a közös oltár, amely előtt minden igaz magyar fogadalmat tehet, „ hogy rabok többé nem leszünk. " Ezt követően üdvözölte a megjelent jeles személyiségeket, majd köszönetet mondott mindazoknak, akik a szobor létrehozásában közreműködtek, mindenekelőtt a fiatal