Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)
A főgimnázium története (1912-1948)
elnök az eredményhirdetés után rövid beszédet tartott, amelynek záró mondatait a kor retorikájának a felidézéséért teszünk közzé: „ Kedves gyermekeim, odahaza édes, jó szüléitektől bizonyára sokszor, nagyon sokszor halljátok, hogy az élet ma igen nehéz, hogy tele van szenvedésekkel, küzdelmekkel és megpróbáltatásokkal, hogy Trianon óta különösen magyarnak lenni igen nehéz, szinte elviselhetetlen feladat. És mégis azt mondom nektek, kedves gyermekeim, hogy akármilyen nehéz is ma magyarnak lenni, akármilyen nehéz az élet, mégis, ha ti az élet legsúlyosabb megpróbáltatásai közepette is hívek maradtok az igaz tudományhoz, az áldozatos hazaszeretethez, a boldogító vallásossághoz és a szíveket összeforrasztó testvériséghez, - ha szívetekben megőrzitek a hálás szeretetet szüléitekkel, felebarátaitokkal és az alma materrel szemben, akkor de csakis akkor, én nem féltelek benneteket, de nem féltem sokat szenvedett nemzetemet sem. Akkor én hiszem, hogy ti lesztek a mi szentjánosbogárkáink, hiszem, hogy ti a többi középiskolából kikerült magyar testvéreitekkel együtt a még mindig eléggé sötét magyar éjszakából ki fogtok vezetni bennünket egy szebb és boldogabb magyar jövendőbe, a nagy magyar Feltámadás ragyogó napsütésébe. Adja a jóságos Isten, hogy ez a várva várt nap minél előbb bekövetkezzék'. Jóságos Istenünk vezéreljen benneteket egész földi pályátokon! Isten veletek!" 1937/38. tanév Ebben az évben nagyon sok változás történt. 1 Meghalt a gimnázium felügyelője Dr. Pékár Gyula, akinek munkásságát, az iskolai bizottság élén betöltött szerepét az új igazgató, Nagy Imre méltatta. Utódjául az alelnököt, Dr. Horváth Károly Lászlót választották meg. - Gróf Ráday Gedeon, volt belügyminiszter, kormánybiztos, Pest megye egykori főispánja halálával nemcsak a gimnázium vesztett sokat, mely intézményt irányító Gimnáziumi Bizottságnak volt hosszú ideig tagja, hanem a magyar nemzetnek egy nagy múltú és az ország politikai és kulturális vezetésében is jelentős szerepet játszó családnak az utolsó tagjától kellett búcsúzni. Ráday VII. Gedeonnak 1937-ben bekövetkezett halálakor lefelé fordították az ősi címert. - Az iskolát, a tanárokat, a diákokat még közvetlenebbül érintette és megrázta az a tragikus hír, amikor megtudták, hogy Karádi János tanár is eltávozott az élők sorából. Az ötven éves korában elhunyt pedagógus az egyik legnépszerűbb tanár volt Aszódon. Éltéről, munkásságáról szép megemlékezést írt Nagy Imre igazgató az évkönyvbe, amit az alábbi mondattal fejezett be: „Munkásságát, jóságát, megértő lelkét az iskola, kartársai, tanítványai, barátai és tisztelői kegyelettel fogják emlegetni. " A búcsúzás éve volt az 1937/38. tanév Szever Pál igazgató számára is, mivel november 1-én, 35 évi buzgó szolgálat után nyugdíjba vonult. A róla írt méltató sorokból emeljünk ki néhányat: ,, Kartársai elismerését, szeretetét csakhamar megnyerte s mindvégig meg is őrizte; mindenkor jó barátnak szerető, megértő munkatársnak bizonyult. Megszerette őt az ifjúság is. A klasszikus kor magyarázásakor, a történelem ismertetésénél mindig az a cél lebegett szemei előtt, hogy a régi, letűnt korok nagyjai példaképen álljanak a tanulók előtt, s derék jellemes ifjak kerüljenek ki keze alól...Amikor 35 évi becsületes, értékes munkálkodás után nyugalomba vonult, az iskolának és tanítványainak hálája, kartársainak megbecsülő szeretete tekint utána. Igaz szívvel-lélekkel kívánjuk, hogy a jól megérdemelt nyugalmat sokáig és zavartalanul élvezhesse szerettei körében. "
