Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)

A főgimnázium története (1912-1948)

A VKM és a fenntartó hatóság intézkedése folytán kezdett elterjedni a magyaros öltözködés, mely viseletet akkoriban „bocskai ruhának" neveztek. Az iskola igazgatója felkérte Szabó Géza helybéli szabómestert, aki megvarrta a kért mintaöltözetet, hozzá egy kalpagot is tervezett és ezt a szülői értekezleten bemutatták. A viselet a szülők közében tetszést aratott. Az elkövetkező esztendőkben az érettségizők (és tanárok is!) már ebben az új ruhaviseletben álltak a tablókészítő fényképészek lencséi elé. Az érettségizők ballagásáról és szalagavató ünnepségéről első ízben az 1934/35. évkönyv tájékoztat bennünket. Ebben a formában ekkor történt először ilyen nagyszabású hagyományteremtő ünnepség megrendezése. „A VIII. o. tanulói az utolsó összefoglaló vizsga után egy 20 percig tartó iskolai ünnepély keretében tartották meg a szalagszentelést és búcsúztak el az alma matertől, a tanári kartól és iskolatársaiktól. Mikor 11 órakor megszólalt az iskola csengője, akkor már a tanári kar, a VIII. o. tanulók hozzátartozói és az ifjúság elhelyezkedett az iskola udvarán. A tanári kar előtt volt egy asztalka, rajta a Biblia, egy öreg urnában egy kis bor és 1 karéj kenyér, meg a 35 VIII. osztályú tanuló zöld szalagja. Egyszerre a II. emeletről felhangzik a Ballag már a vén diák mélabús dallama, a VIII.- osok levonulnak az udvarra és elhelyezkednek az asztalka előtt a tanári karral szemben. Mikes László VIII. o. t. közvetlen, megkapó szavakban búcsúzik osztálytársai nevében a tanári kartól, az ifjúságtól, az alma matertől. Az osztályfőnök meghatottan válaszolt a búcsúszavakra, intve a távozókat az alma mater iránti további ragaszkodásra és szeretetre. Azután az egyes körök VIII-os vezetői átadták néhány buzdító szó kíséretében a körök vezetését az új vezetőknek. És most következett az egész kis ünnepély legmegkapóbb jelenete: a szatagszentelés. Az osztályfőnök odalép az asztalkához, kezébe veszi a 35 maturandus egy csomóba kötött zöld szalagját és e szavak kíséretében: „Isten, áldd meg a magyart jókedvvel - bőséggel!" - a zöld szalagcsomóval megérinti a Bibliát, majd belemártja egy kissé a borba és végül megérinti vele a kenyeret. Ezalatt a közvetlen aktus alatt, de meg a még egyszer felhangzó iskolacsengő hangjaira (miközben a maturandusok a zöld szalagot kezükben tartva magukba mélyedve állottak) azt hiszem alig maradt szem szárazon. A maturandusok aztán dalolva körülballagták az alma matert, végig ballagták a várost s a régi alma materben megkoszorúzták a Petőfi emléktáblát. A maturandusok, itt maradt iskolatársaik, a maturandusok hozzátartozói, de mi tanárok is olyan megható élménnyel lettünk gazdagabbak, amelyet lelkünkből semmi, de semmi sem lesz képes kitörölni - soha. " Maturandusok az aszódi Fő utcán - 1938