Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)

A főgimnázium története (1912-1948)

Ahol a bagi bekötőút hídja átíveli a mély vasúti bevágást, úgy kétszáz méternyire a bagi megállótól, a kis diák naponta onnan nézte és látta a várost. A látvánnyal nem lehetett betelni. Olybá tűnt, mint egy óriáskígyó, amely felkúszott a Galga völgyet lezáró dombvonulatra. A több kilométernyi hosszúságú városkígyó testén a kisdiák mindig számba vette a kiemelkedő és a város karakterét meghatározó épületeket: az a katolikus templomtorony, az a Podmaniczky kastély, az a leánynevelő, az a Kálmán gőzmalom „ gyárkéménye ", az a gimnázium párkányzata, az a zsidótemplom kupolája, az a zsidó temető mauzóleuma. itt a látványt megszakítja a városnak rohanó vasúti töltés, a fákkal, a szemaforral. Ettől balra a Galga árterülete, rétek, jobbra a bagi káposztaföldek és kenderáztaiók. A töltésen vonat száguld. Szinte fékezhetetlen sebességgel rohan a lejtős pályán, hogy aztán merész kanyarral, szinte súrolva a rémülettől kővé dermedt házak falait, kecsesen elforduljon és lihegve, csikorogva megálljon pontosan az állomás előtt, pöfékelve. Az állomás fölött a Javító Intézet, ez a titokzatos, félelmetes, szigorú, de igazságos palota, kocsigyártó- és tanműhelyekkel, kecses templommal, város a városban, daróc - és csíkos - ruhájú növendékekkel, legendás szökések és szörnyű verések rémtörténetével. Legszélén, már-már Hévízgyörk határában a Lloyd repülőgépgyár igazgatósági épülete, amit meghagytak a gyárból, mert a hangárokat lebontották, a gépeket pedig az utolsó csavarig elvitték a románok tizenkilencben. Tekintetem most visszakanyarodik a Leánynevelő fölé a dombtetőre és az evangélikus templomon állapodik meg. Micsoda királyi felkiáltójel ez Aszód felett! És ha szerencsénk volt és megkondultak a harangok - a középső anyuka harangja, amelyet az én két meghalt bátyám, Ervin és Kálmán emlékére adományozott — akkor ez a tájkép a bensőségesség kifejezhetetlen érzésével töltötte be a szívemet. Ez volt nekem a haza. A Teljesség. A szülőföld. Aszódat szerettem. És ami nem látszott a hídról. A piactér, az én háziorvosom Gál Adolf doktor bácsi házával, a harsány Hozlinger borbélyüzletével, a Bankkal, a Szállodával, a Holly-féle vegyeskereskedéssel ; a Fő utca a barátságosan mosolygó zsidó kereskedők boltjaival, a Diamant-féle vaskereskedéssel, a főbírói hivatallal és illencfalvi Sárkány Ernő főszolgabíró úrral, Mikliánékkal, a mozival, ahol ZoroHuru, Chaplin, Faty, Stan és Pan, Buster Kaeton és Conrad Veit volt a sztár és a Száguldó kerék és Doktor Mabuse végrendelete ment és László Józsi, a Pötyi volt a gépész. És följebb Matheideisz péküzlete a csodás császárzsemlékkel és Töpfer könyv- és papírkereskedése és a Burró néni vezette Alumneum Bélával, Imrével, Irmával, Böskével, a drága Burró nénivel, akit anyuka magához kéretett a halálos ágyán Hozlinger nénivel és Habarehrn tanár úr édesanyjával a Nénikével... És a kamrák És a legkülönbözőbb egyéni varázzsal és képességekkel megáldott egyéniségek: Főző Frici, Vili, Jani, a Haulits nemzetség fiai és leányai, Bálás Béla és Zoltán az állomásfőnök két fia, Némedy Gyopi, Ludszky Laci, Herczeg Pityu, Torda Gyula és Lajos, „Szaftos Manci" a gyönyörű lány, akiről „beszéltek", Trokán bácsi, a nagybajuszéi modell, a Galambos fiúk és a gimnáziumon kívüli város legnagyobb egyénisége Chugyik Pál evangélikus lelkész, akinek tréfáiról és ugratásairól legendák szóltak. Én különösen szerettem, mert egyszer megsimogatta a fejemet, szónoklatait mindig nagy figyelemmel kísértem, de már egyetlen mondatára, egyetlen szavára sem emlékszem talán azért, mert egész idő alatt csak arra gondoltam, hogy mikor fogja már az áldást elénekelni. És amikor ez a pillanat bekövetkezett, megnyílt az ég, minden lélek átforrósodott, mert a hang ugyan Chugyiké volt, de az erő onnan felülről, az oltárképen is látható, felhőkön trónoló fenséges nyugalmú Úrtól, magától az Öreg Istentől származott. A tisztán ejtett, iskolázott, hajlékony tenorhang fel gyiíj tot ta a szíveket, a művészet angyalszárnyain az isteni szférába emelte a híveket, a bóbiskoló öregeket, az oltár körül karéjban álló, népviseletbe öltözött „becsületes hajadonokat", a diáko-