Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)

A főgimnázium története (1912-1948)

hat, a tanárokat, a csizmás parasztokat, a hölgyeket, az úriasszonyokat, a fejkendős néniket, a kóruson elhelyezkedő legényeket. A U u u u u u u r, így kezdődött a prédikáció. És az áldás minden szava, minden hangja élt, hatott, gyújtott, lángolt, gyógyított. Hallható és látható lett az Úr, aki leszállt közénk, mert Chugyik énekét kedvesnek találta, hogy ő maga adjon a szívünkbe béékéééét. - Azóta sem hallottam az oltár előtt áldást énekelni és Istennek az a drága, derűs szívű szolgája a szívemben nyert lakozást az ő vallásos hangverseny vidámságával, mint annak egyetlen, utánozhatatlan mesterdalnoka. A GIMNÁZIUM volt akkor a fej. Aszód a maga Fő utcájával, üzleteivel, zsidóival, kamráival, országos vásáraival, Chugyikkal és jellegzetes kisvárosi figuráival együttvéve is legfeljebb hadtápja, provinciája, kulisszája lehetett a Gimnáziumnak, ahol a város lelke, agya, szelleme székelt mérhetetlen magasságokban, világméretű kiterjedésekben a város fölött. A gimnáziumot az épületkomplexum, a tananyagból kiáradó szellem, Petőfi, a tanári kar és a diáksereg alkotta. Az épületek mai szemmel nézve talán szegényesnek tűnnének, de bennünk ez fel sem merült. Petőfi még egy földszintes kis házban tanult, mi emeletes palotáiban... Mi az első és a második osztályt abban a tanteremben töltöttük, amelyik a régi algimnázium terme volt, és amelyikben 1935-38-ban a költő is üldögélt. Ez rangot adott nekünk és egy fejjel magasabbnak éreztük magunkat. A főépület földszintjén volt a tanári szoba, az első és második osztály, az emeleten a harmadik, ötödik és hatodik osztály, a földrajz-ásványtani szertár; a fenti földszintes épülettömbben a hetedik és nyolcadik osztály, a fizikai szertár, a leányszoba és az önképzőköri terem. Az udvaron jobbra a Rajzterem, a világ legszebb rajzterme. Lent az. Alumneum és a IV. osztály. Tornázni a Leánynevelő tornatermébe mentünk az utcán élt Künsztler János tanár úr csatlogtatójára. A tananyagból kiáradó szellem inkább görög-római ihletésű volt, mint amit mai szóval európaiságnak nevezünk. A világtörténelem a XIX. századdal lezárult. Ady még nem ért ide, Kassák csak mint a bolondéria különce nyert megemlítést a magyar órán (kitérően »Szeretem a nőket, de leköpöm őket.« - Röhögés!). Viszont élt és uralkodott az a szellem, amit humanizmusnak és liberalizmusnak nevezünk. A politikai - lelkiismereti - sajtó- és vallásszabadság levegőjét szívtuk magunkba a tanárok magyarázataiból, a tankönyvekből, az önképzőkörből, ahol Petőfin és Arany és Kiss József balladáin kívül Reviczky Pán halálát, Végvári Ébredj, ha tudsz-át, Gyóni Caesar, én nem megyek-ét szerettük szavalni. Eszményképeink a hitvalló gályarabok, a reformnemzedék és a Pilvax kör ifjai voltak. Nálunk protestáns, katolikus, zsidó, magyar, tót, sváb, cigány között különbségtétel nem létezett, ezt tiliotta emberi méltóságunk, viszont megparancsolta, hogy mellé álljunk, akit ütnek. Lutherben a Biblia és a felvilágosodás szellemét tiszteltük, a katolicizmusnak csupán a reformáció korabeli állapotát bíráltuk. A tanárokkal együtt gyönyörködtünk a görög művészet és filozófia szépségében és a világbirodalmát jogállammá formáló római jellem nagyszerűségében. A történelemszemlélet a társadalmi-gazdasági alapot érintő, de azt korántsem kizárólagos mozgatóerőnek tekintő „oknyomozó" tárgyilagos, a földrajz inkább leíró, mint geológiai jellegű volt, színvonalas, érdekes előadásban, bár csillagászatot nem tanultunk. A természettudományos tárgyak oktatása, mint amilyen a növénytan, állattan, ásványtan, egy kis kémia, hála Dr. Varga Ferencnek, kitűnő, érdekes volt. Meglehetős zenei élet is virágzott, elsősorban karéneklés, de időnként alkalmi zenekar is összeverődött. A színjátszás is dívott, mint kisdiák magam is játszottam a »Küzdö lelkek«-ben. A rajzoktatást Velten főiskolai színvonalon vitte. A torna keretében Künsztler kardvívást, szertornát, játékokat tanított, füles labdáztunk, kis labdát dobtunk. A labdarúgás később spontán kifejlődött. Az atlétikai számok közül a súlydobás volt a legnépszerűbb, ezt tízpercekben a nyolcadik osztály előtt is űztük, de szerettük a helyből távolugrást, a magasugrást és a rövidtávfutást is. Amikor megalakult a cserkészet, nagy népszerűségre tett szert. El kedve nítően gyenge és erőtlen volt viszont a német nyelv és irodalom, valamint a matematika-fizika oktatása. Nekünk valahogy nem feküdtek ezek a tárgyak, feltehetőleg a jó alapok hiánya miatt, tanáraink pedig nem voltak olyan jó pedagógusok, hogy ezt a hiányt felszállt