Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)

A főgimnázium története (1912-1948)

kapcsolata. Itt sem mert a bizottság a kor áramlataival szembe helyezkedni, pedig a főhatóság által jóváhagyott szabályrendelet 33. §-ának csak a módosításával lehetett azt engedélyezni. 1 Tehát nem az egyszerű és végül is törvényes megoldást vagyis az eluta­sítást választotta, hanem a bonyolultabbat, a „rendkívüli időkre" való hivatkozással a felsőbbség hozzájárulását kérte a fiataloknak az EME - be való részvételéhez, a jelvény használatához. S végül egy harmadik példa. Vas Antal nyomdászinas, Vas Miklós VI. osztályos tanuló bátyja, megpofozta Fazekas István VI. osztályos tanulót. A nézetkü­lönbség visszavezethető volt a gimnáziumi és az izraelita futballcsapatok közötti vitára. Fegyelmi eljárást indítottak, majd az ügyet a csendőrségnek adták át. A GB ugyanak­kor javasolta, hogy Vas Miklóst (aki tulajdonképpen nem vett részt a verekedésben) ne vegyék fel a VII. osztályba. Az 1921/22. tanévben Vas Miklós már valóban nem járt az aszódi gimnáziumba." A bethleni konszolidáció idején - az előző negatív példáktól eltérően - változott a helyzet. Mondhatnánk úgy is, hogy enyhült a helyzet, és az 1920-as évek közepére visszatért az a liberális szellemiség, amely az első világháborúig meghatározta az is­kola vezetési irányát, az intézmény belső életét. Az egyházi és ezen belül az iskolai autonómia feladása (ne legyünk igazságtalanok és fogalmazzunk a valóságnak megfe­lelően: kényszerű feladása) azonban egyben azt is jelentette, hogy nem csak az általá­nos emberi értékek és eszmék, hanem az adott kor eszmeáramlatai, különösen pedig a mindenkori kurzus kultúrpolitikai előírásai is meghatározták az iskola belső életét. A vallási téren meglévő iskolai közállapotokról visszaemlékező diákok is írtak. Az egyik leírása szerint 1940-ben, a Bereg vármegyei Szernye-mocsár lecsapolásán szer­vezett diáktáborban vett részt több aszódi gimnazista. Bórágy nevű, Beregszászhoz közel lévő faluban feküdt a tábor, amelynek a parancsnoka egy V. éves orvostanhall­gató volt. Bórágyban még sok, kaftános, ortodox zsidó élt, akiket a táborlakók állandó­an piszkálták, szóban inzultáltak, sőt betörték a zsinagóga ajtaját és ott randalíroztak. A visszaemlékező szerint: „Az aszódiak nem vettek részt" ebben a disznóságban. Majd a visszaemlékezést így folytatja: „Akkor már túl voltunk a - nem tudom hányadik - zsidótörvényen, amelynek hatását Aszódon egyáltalában nem éreztük. Weinberger Pistával, akinek az apja kereskedő volt a faluban és Elek Pistával, akinek az apja földet bérelt a Heves vármegyei Karácsondon, ugyanúgy barátkoztunk, mintha mi sem történt volna a világban. Tanáraink egyszerűen nem vettek tudomást a megkülönböz­tetésről. Magatartásuk, intézkedéseik nélkülöztek mindenfajta hátrányos megkülönböztetést vagy jogok csorbítását, ha zsidó származású diákról volt szó. A három cserkésztiszt: Dr. Czirbusz Endre parancsnok, Zalán Frigyes helyettes és Csizmadia György csapattiszt jártak elől példamutatással, vagyis a cserkészetben uralkodó testvéri szellemet nem engedték megcsorbítani. Aszód valamiféle menedékhelynek minősült. Lehettek, akik nem értettek egyet, szélsőséges néze­teiket azonban nem érvényesíthették. Nem tudom, ez az állapot meddig volt tartható. Az utolsó évben, VIII. osztályos korunkban történt, hogy diáktársunk egy röpcédulát talált. Ez állt rajta: „Éljen Szálasi!" Dr. Czirbusz elvette azzal a kijelentéssel, hogy éppen a WC-re készül. Dr. Czirbusz törté­nelem tanárunk volt. 1939. szeptember 1-én, Lengyelország hadüzenet nélküli lerohanása miatt Hitlert forrófejű diktátornak nevezte nyíltan egyik órája alatt, s ezen senki nem ütközött meg, nem jelentették fel, semmi bántódása nem történt. 1 PMTd 88. 15. 18.- 1920. ápr. 17. jkv. : Uo. - 1921. jún. 3. jkv. 3 Halas 115-116.

Next

/
Thumbnails
Contents