Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)

A főgimnázium története (1912-1948)

Az 1910-ben épült új zsinagóga Az iskolába tehát különböző vallású tanulók jártak. A felvételnél sohasem utasítottak el senkit azért, mert nem evangélikus, mert más egyházhoz tartozik. Az evangélikus tanulókon kívül - mint a statisztikában láttuk - többségben voltak a római katolikusok, ám jelentős a református és izraelita diákok száma is. A főgimnáziumban kezdettől fogva biztosították a római katolikus, az izraelita, később a református diákoknak a külön vallásoktatást. Természetesen az evangélikus tanulók lelki gondozását és oktatását külön vallástanár végezte, aki a tantestület tagja volt. A keresztény egyházak óraadó hitoktatói az iskolában, az izraeliták a helyi hitközség által kijelölt helyiségben tartották meg a vallásóráikat. Ezeknek a lefolyásáról, milyenségéről alig van ismeretünk. Az egyik visszaemlékező szerint emlékezetes szereplője volt az iskolának Kausz József hévízgyörki római katolikus plébános, akinek külön hittanterme volt az iskolában. Az ő óráira a zsidók is bemehettek, és pl. Weinbergerrel hitbéli kérdésekről sokat vitatkozott a kiváló pap. A diákok között roppant népszerű Kausz József egyébként határral járt át Hévízgyörkről. A nyolcadikos tanítványait az érettségi után meghívta egy ebédre, amikor is birkaételt szolgáltak fel s utána miseborral, valamint jófajta szivarral kínálta az „éretteket". Utódának módszeréről figyelmeztető gondolatokat fogalmazott meg egy 1946-ban érettségiző: „A r.k. hit- és erkölcstan oktatásának a színvonala nem volt vonzó számunkra. Az órák anyagából hiányzott a filozófiai kérdések elemzése, a meggyőzés. Ezeken az órákon a középkori módszerek érvényesültek. Minden törekvés arra irányult, hogy az igaz vallás hitét erősítették Elmélyült ismeretnyújtásra nem került sor. " 1 Harangozó 3.