Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)

Bevezetés

Az egyházi középiskolák még e törvények megjelenése után is élveztek egyfajta autonómiát, ám azok, melyek államsegélyben részesültek, kötelesek voltak az állami tantervet bevezetni és az oktatást annak szellemében megszervezni. Az aszódi evangélikus középiskola a fentebb felsorolt egyházi és állami törvények szellemében működött. Minden időben alapvetően a felsőbb egyházi hatóságok és az általuk alkotott rendelkezések, törvények szabályozták életét. Ám amiképpen enyhült a protestáns egyházakkal szembeni erőszakos megkülönböztetés és törvény biztosította az 1790/91. XXVII. tc.-ken alapuló önkormányzati jogaikat, úgy kezdett formálódni az egyházon belüli azon felismerés - és most csak az iskolai kérdésnél maradva -, mely szerint az evangélikus középiskolák működését is az országos törvényekhez kell igazítani, így pl. az aszódi evangélikus algimnázium már 1880-ban, tehát a fent említett 1883-as törvény megjelenése előtt is a VKM által elfogadott tantervet alkalmazta. Aszód Aszód a török kor utolsó harmadában ismét lakott település volt, ám népességét tekintve inkább a kisebb, mintsem a nagyobb falvak közé sorolható. Az viszont figyelmet érdemel, hogy már 1656-ban az aszód-szentkereszti Ádám római katolikus pap mellett Raxani (Raksányi) János prédikátor a protestáns (Luther követői) lelkek gondozója,

1 ugyanakkor (az 1660-as években) Vulpini Mátyás az evangélikus tanító.

2 Az Aszódi Evangélikus Egyház története tehát a XVII. századba nyúlik vissza. A felszabadító háború során, a harci cselekmények miatt ismét (a török kor másfélszáz éve alatt, ki tudja hányadszor?!) szétfutott Galga mente népe. Kik a békés felsőmagyarországi vármegyékbe, kik az Ecskend hatalmas erdőiben kerestek menedéket, hogy aztán a csatazaj elmúltával ismét visszatérjenek elhagyott, elpusztított otthonukba. A Galga vidék települései közül éppen Aszód az a falu, ahol a legkorábban, feltehetően már a török kiűzése után azonnal, 1689-től bizonyíthatóan megindult a lakosság újratelepülése.

3 E folyamatban minden bizonnyal jelentős szerepet játszott a kedvező földrajzi fekvés, továbbá a zólyomi származású földesurának, a birtokán élő, az evangélikus vallást követő Osztroluczky Jánosnak és feleségének, Just Juditnak birtokszervező szorgalma is. I. Lipót császár és király 1691-ben megerősítette Osztroluczky Jánost és felségét Aszód és tartozékainak a birtokában, akik jó gazdákhoz méltóan nagy lendülettel láttak birtokuk felvirágoztatásához.

4 A földesúr már 1692-ben kérvényt adott be Pest vármegyéhez: amennyiben a megye engedélyezi, hogy vámot szedhessen, akkor a Galgán - a régi és rossz híd helyett - újat épít.

5 írásbeli bizonyíték nincsen arra vonatkozóan, hogy hol állhatott Osztroluczky udvarháza. Azonban minden körülmény azt feltételezi, hogy a mai Podmaniczky-kastély helyén, amit először a veje, majd az unokái építtettek át. Az viszont egészen bizonyos, hogy a hegytetőn egy, a török idők1 Horváth 1981. 164. reg. 2 Detre 1978. 62. 3 Kosáry 1965. - táblázat "Horváth 1983. 20. reg. 5 Uo.