Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)

A főgimnázium története (1912-1948)

Az algimnázium épületében, 1912 előtt a négy osztály - bár szűkösen - még elfért. Ahogy szaporodtak az osztályok, úgy növekedett a tanulólétszám, a tanárlétszám, és természetesen az őket, valamint az oktatási taneszközök elhelyezését biztosító helyiségek igénye. Csak egy terjeszkedési lehetőség kínálkozott, mégpedig a főépület mögötti (fölötti) domboldalon, a már 1875 óta létező emeletes alumneumi épület és a hozzá csatlakozó, szintén a tápintézet céljait szolgáló, a XEX. század második felében felhúzott épületrészek melletti területen.

1 Ezt erősítette meg a főigazgatói javaslat is, amely a fejlesztést csak itt látta megvalósíthatónak. Az alumneum elköltözése után, bizonyos átalakításokkal (a volt tápintézeti helyiségekben) helyezték el a VII. osztályt, a fizikai és a filológiai szertárt. Ezt az átalakítást Miklián Ödön helyi vállalkozó végezte el 1914 nyarán, 600 K munkadíjért." A következő esztendőben már megindult a VIII. osztály is, ezért a meglévőkhöz csatlakoztattak egy 12x6 méteres szárnyat, amely két részből állt: itt kapott helyet az I. és a VIII. osztály. A bővítéssel egy megfelelő nagyságú tanári szobát is kialakíthattak az I. osztály egykori termében.

3 Az épített részt tovább fejlesztették, melynek folyamán egy újabb teremhez és két helyiségből (konyha, szoba) álló pedellusi lakáshoz jutottak. A térfelszín megerősítéséhez egy támfalat is építettek, melynek során a támfal és a főépület között két kis udvar keletkezett. A főépület, a mellette még 1896-ban létesített rajzterem, valamint az imént felsorolt új építkezések révén kialakított felső épületsor alkotta a főgimnázium épületegyüttesét, egészen 1931-ig. Az évek, évtizedek alatt természetesen kisebb felújításokat, karbantartásokat többször is végeztek. Az 1883. évi, a középiskolákról szóló XXX. tc. kötelezően előírta a tornaterem és a tornatér létesítését. A tornateret sikerült kialakítani az ev. templom melletti területen (Kiserdőnek nevezik ezt a helybéliek). Az elhelyezés nem váltott ki mindenkiből osztatlan örömet. így pl. báró Podmaniczky Gyula is kifogásolta a megoldást mondván: a gyermekzsivaj zavarja a templomi áhítatot.

4 Mindazonáltal a tornatér maradt, olyannyira, hogy később itt teniszpályát létesítettek, majd a II. világháború után, az általános iskola is testnevelési célra használta. Mostanság már ismét a természet az úr a területen, mert a sportpályát belepte a gaz, ismét gyökeret eresztettek rajta a bokrok, a fák. A tornaterem építése azonban roppant nagy összegbe került, amire az iskolafenntartó a háborús viszonyok között nem vállalkozhatott. Ezért aztán más megoldást kerestek. Kezdetben a Leánynevelő tornatermét használták, ám 1913-ban a bérletet az intézet igazgatónője felmondta.

5 így merült fel a régi zsinagóga kibérlése. Ekkor ugyanis már több éve állt a Román Miklós tervezte, szecessziós stílusban megépített, gyönyörű új zsinagóga. Az iskola szomszédságában álló régi izraelita imaház üresen állt. A megkeresésre az Izraelita Hitközség készségesnek mutatkozott és évi - igencsak jelképesnek számító - 50 K bérleti díj fejében átadták az épületet.

6 Természetesen jelentős átalakítást és felújítást kellett elvégezni (erre 1914 nyarán került sor), ami 1011 koro1 PMTd 88.15.18. - 1915. máj. 20. jkv. 1 Uo. - 1914. jún. 23. 'Évkönyv 1915/16. 17. 4 PMTd 88. 15. 18. - 1913. okt. 2. jkv. 5 Uo. - 1913. jún. 23. jkv. " Uo. - 1914. febr. 9. jkv.