Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)
A főgimnázium története (1912-1948)
nába került. 1 Ezt követően, hosszú éveken át, a téli időszakban itt bonyolították le a tornaórákat. Az 1920-as évek elején D. D. Raffay Sándor püspök közbenjárására, a jobb elhelyezés céljából, a gimnázium l-lV osztályait (ideiglenes jelleggel) a Leánynevelőben helyezték el. E megoldás után Gaál Mózes tankerületi főigazgató jelentése alapján a VKM a 4074-1921. sz. rendeletével véglegesítette az iskola nyilvánossági és érettségi tartási jogát. Egy évi - ideálisnak mondható - állapot után, a Leánynevelő bővítése miatt a gimnáziumi osztályok ..visszaszorultak" eredeti helyükre, ahol az iskolának itteni működése alatt a szűkösség mindvégig jellemző volt."" Az 1931-ben kapuit megnyitó új gimnázium egyszeriben megoldotta az iskola férőhely gondjait. A régi tanodában kisebb átalakításokat hajtottak végre, és itt helyezték el az Internátust. E bentlakásos intézmény működését más helyen ismertetjük. A „régi" iskolában az osztályok, a tanári és igazgatói szobák, a szertárak helyét már nem tudjuk pontosan meghatározni. Mindenekelőtt azért, mert helyüket állandóan változtatták, kisebb-nagyobb átalakításokkal módosították a belső teret. Különösen érvényes ez azt követően, amikor az iskolát internátusi célra alakították át, használták. Az államosítás után pedig az épületegyüttesben szükséglakásokat alakítottak ki, melynek folyamán ismételten történtek módosítások. A lakók az épületeket teljesen lelakták, a lakások felújításával nem törődtek, a helyi tanácstól vártak minden probléma megoldását. Néhány év alatt az épület külső képe is elrettentő állapotba került: a vakolat tégláig lemállott, a környezetet különféle ólak és trágyadombok tették visszataszítóvá. „Szelleme emlékét itt hű anya őrzi... " - hirdeti az ősi iskola falán az emléktábla. Ezekben az években Aszód nem bizonyult „hü anyának". A Petőfi Múzeum létrehozása indította meg a változásokat. Az 1958-as létesítésétől kezdve a 13 lakót fokozatosan megfelelő hajlékba helyezték át, a régi alumneumi épület emeletén levő iskolai tantermet és a kocsmának, majd katonai raktárnak használt volt rajztermet is átadták a Petőfi Múzeumnak. Ezt követően - a múzeumi célokat szolgálva - ismételten történtek kisebb belső átalakítások, a falak külső javítása. Fokozatosan megtörtént az épület vízvezetékes vízzel való ellátása, majd csatornázása, a teljes villanyhálózat cseréje, az udvar kövezése és parkosítása. Az átalakítások folyamán felszámolták a latrinás illemhelyeket, a különféle szén- és egyéb kamrákat, az ólakat, a trágyadombokat. A gimnáziumi épületcsoport főépületének a műemléki helyreállítása e sorok írása közben még várat magára. Az egykori rajzterem tatarozása, új tetőszerkezet kialakításával már évekkel ezelőtt megtörtént. A feljáró lépcsővel megközelíthető hátsó traktus gázfűtéssel ellátása, teljes felújítása, tetőtér beépítéssel 1992-1994 között valósult meg. Az egykori gimnázium tehát ma a Petőfi Múzeumnak ad otthont. A főépületben helyezték el az állandó kiállítást. Az egykori rajzterem ma galéria, ahol időszaki kiállításokat rendeznek. A régi alumneum emeletes épülete, valamint az 1910-es években hozzá épített részek tetőtér beépítéssel a raktárnak, az irodáknak, a restaurátor műhelynek biztosítanak helyet. 1 PMTd 88.15.18. - 1914. jún. 23. jkv. 2 Detre 1991. 65.
