Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)
A főgimnázium története (1912-1948)
a kérelmet, és az alábbi határozatot hozta: „...az annak idején hozott határozat nem célozhatta az izraelita felekezet megbélyegzését, mert hisz a múltban is a más vallású tanulók tandíja mindenkor nagyobb volt a protestáns tanulók tandíjánál. "' A római katolikusoknál - szól tovább a kissé sántító indoklás - azért engedték el, mert jelentősen megszaporodott a számuk (230), és így sok tandíjat fizetnek, ami a 40 izraelita tanuló esetében ez nem áll fenn. További indoklásként még megjegyezték: „Sajnálattal tapasztalta a Gimnáziumi Bizottság, hogy a közelmúltban a gimnázium által rendezett ünnepélyekről, amely ünnepélyek jövedelme a gimnázium egyes intézményeinek fenntartását célozta, az aszódi zsidóság távol tartotta magát, s így megvonta intézetünktől ez irányú támogatását is. " 2 Bár az izraelita tanulók fenntartási díjat mindvégig fizettek, az idők múlásával ennek a tandíjhoz viszonyított mértéke csökkent. Amíg 1925-1931 között a fenntartási díj a tandíj 50, 1931-1941 között 44, 1941-1943 között 43, 1943-1944-ben pedig már csak 39%-a volt. Nincs rá utalás, hogy miért csökkent. Véleményünk szerint azért nem tartották fontosnak a szinten tartást, mert az izraelita tanulók száma egyre jobban csökkent, az ebből származó bevételi többletnek szinte semmi kihatása nem volt az intézmény gazdálkodására. Mindazonáltal elvileg úgy ítélték meg a dolgot (és ezt nem lehet hibának felróni), hogy egy keresztény (evangélikus) egyházi iskola fenntartásához a nem keresztény tanulók külön járuljanak hozzá. Esetleg a mértékéről lehet vitatkozni. A tandíjon, a fenntartási díjon és a beíratási díjon kívül még számos díjkötelezettség létezett. így pl. a bejáró tanulók a napköziért fizettek, díjat fizettek a sportköri, az önképzőköri, a gyámintézeti tagságért, majd az 1940-es évektől volt filmoktatási díj, neveltetési járulék, üzemi költség. A gimnázium épülete Amikor az iskolafenntartó megkapta a főgimnáziummá fejlesztés engedélyét, az addig is folyamatosan elhelyezési problémákkal küzdő GB gondjai csak fokozódtak. Bár ekkor még mindenki bizakodott az új gimnázium és internátus felépítésében, az I. világháború vihara szertefoszlatta a reményeket. A régi gimnáziumi épület a felsőbb osztályok elhelyezésére már szűknek bizonyult. így aztán 1914-től - kényszerűségből nem új iskolát építettek, hanem a meglévőt bővítették, mondhatnánk úgy is: toldoztákf okozták. Első lépésként 1914 nyarán az alumneum problémás helyzetét oldották meg. Mégpedig az iskola alatti (ma Petőfi u. 8.) házban, amely szintén egyházi tulajdon volt és rendszeresen lakóknak adták bérbe. Itt, e lakás mellett létezett özv. Deér Józsefné otthona is. Az elkövetkező évtizedekben ezen a telken, az itt található házakon számos átalakítást, bővítést végeztek. Az új iskola felépítéséig ezen a telken, ezekben a házakban működött az alumneum, ám volt időszak, amikor egyes helyiségét tanteremnek is használták. Amikor aztán 1931-ben elköltözött az iskola, akkortól az internátusnak gazdasági blokkjaként működött tovább. Ennek leírását az internátusról szóló fejezetben közöljük. 1 PMTd 88.15.18. - 1926. okt. 11. jkv. : Uo.
