Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)

Az aszódi latin iskola és az algimnázium története (1728-1912)

netében is találunk utalást a nagy költő aszódi diákéveire. A XIX. század utolsó évtizedeiben az érdeklődő újságírók felkutattak minden olyan személyt, aki valamilyen kapcsolatban állt az aszódi diák Petőfivel. így mindenekelőtt agg tanárát, Korén Istvánt kérdezték ki. Ám megszólaltak a volt osztálytársak is, sőt olyanok is annak mondták magukat, akik sohasem ültek egy osztályban a költővel. E cikkáradatból valóságos érték alig van. Korén mellett Dlhányi (Delhányi) és Jakubovics (Kemény) Mihály viszszaemlékezése tárja elénk leghűbben a valóságot, a többi inkább legenda. A tudományos igényű helyi Petőfi kutatás megindulása Dr. Osváth Gedeon nevéhez kötődik. Áldásos működését csak megkezdte az Aszódra kerülése utáni években. A kiteljesedés az I. világháború utáni években történt, ám ez már a főgimnázium történetéhez tartozik. Az iskolai évkönyvek éves beszámolói hűen ábrázolják a tanév eseményeit. Mindenről beszámolni képtelenség, ezért inkább jelzésszerűen adatoljuk a legfontosabb tudnivalókat és az esetleges változásokat: - Az 1879/1880-as tanévtől kezdve az állami tantervet vezették be, először egy évig átmeneti jelleggel, majd a következő évben véglegesen. Mindazonáltal megtartották az evangélikus szellemiséget és autonómiát. - A tanár-diák viszonyról: „A tanári kar szem előtt tartva azt, hogy a kis intézetek feladatukat csak akkor oldják meg teljesen, ha tanítás mellett nevelnek is, ezért felhasználván a helyi viszonyok által nyújtott eszközöket, növendékeit az iskolán kívül is gondozza, magaviseletét ellenőrizze, őket szállásaikon meglátogatván, a szállásadókkal és szülőkkel folytonos összeköttetést tartson fenn. " - A szülői házzal való kapcsolattartás érdekében rendszeresen tartottak szülői értekezletet, melynek szerepe különösen a tanulmányi kérdésekben volt fontos. „ Tanulmányi előmenetel tekintetében a lefolyt iskolai év is megerősített bennünket a korábbi évek azon szomorú tapasztalatában, hogy különösen a vidéki népiskolákból feljövő tanulóink sem szellemi fejlettség, sem fegyelmezettség tekintetében nem ütik meg azt a mértéket, amely őket a gymnasiumban való előhaladásra képesítené. Ismereteik zavarosak, hézagosak; kötelességérzetet közöttük csak kevésben találunk. Ily viszonyok között fokozott mértékben igyekeztünk a családot és az iskolát egymáshoz közelebb hozni, hogy így egyöntetű és céltudatos működéssel a súlyos bajon lehetőleg segítsünk. "

2 - Ami pedig az iskola és a szállásadók kapcsolatát illeti, ezt Bolla igazgató tanulmányba illően fogalmazta meg. Ennek rövid kivonata: A szállásadó az iskolaév alatt a szülőt helyettesíti. Hogy a gyermek jól érezze magát, „...első és fő kellék, hogy szeressük a gyermekeket." Figyelmét terjessze ki a gyermek testi és lelki fejlődésére. Óvja a gyermekeket az erkölcstelen dolgoktól. Vigyázzon rá, hogy a rábízott gyermek ne kerüljön rossz társaságba. Ne engedje a gyermeket az utcán kóborolni. Nyáron este 1/2 8, télen 1/2 7 után csak kísérettel közlekedhetnek. Figyelemmel kell kísérni a tanulók házi írásbeli és tanulmányi munkáját. Vannak szenvedélyesen olvasó gyermekek, ezt is mederben kell tartani, hogy ne menjen a rendszeres tanulás rovására. A pénz kezelését ne bízzák a tanulóra. Ügyeljenek a diákok ruhájára, felszerelésére. Nagy gondot kell fordítani a tanulók egészségügyi viszonyaira. Ügyeljenek a tisztálkodásra, a tisztaságra, a lakószobák szellőztetésére. - Befejezésként: „Ilyen eljárással meg lesz a szükséges összhang a házi és az iskolai nevelés között; a család és az iskola támogatja, megerősíti egymást ama nemes törekvésben, hogy a gyermeket testi és szellemi fejlődésben a helyes úton vezessék. "

3 ' Évkönyv 1882/83. 1. 2 Uo. 1899/1900. 52. 3 Uo. 1898/99.6-8.