Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)

Az aszódi latin iskola és az algimnázium története (1728-1912)

bárók csődjét, most Ármin báró anyagi katasztrófáját kell megemlíteni, akit a nyílt bukástól rokonai (gróf Keglevich Béla és Beniczky Ödön, valamint fivére, Frigyes báró) mentettek meg. Mindazonáltal Aszódot 1869-ben el kellett hagynia, a család ősi kastélyát áruba kellett bocsátania.

1 Alig távozott azonban el Ármin báró az ősi birtokból, amikor két unokaöccse, Géza és Levente bárók megjelentek a presbitérium előtt, és hivatalosan bejelentették: amit eddig nagybátyjuk az egyháznak adott, azt ők is megadják, s hogy a jövőben ilyen gond ne legyen, kötelezettségeiket birtokaikra betábláztatták. Nem lennénk hűek az igazsághoz, ha nem említenénk meg a Podmaniczkyakon kívül más támogatók nevét is. Az 1868/69-es tanévben tizenhárom aláíró, hat éven át, évi 215 Ft, majd 1874/75-ben nyolc aláíró ismét hat évre, ám ekkor már csak 165 Ft évi segélyt biztosított. Az aláírók között környékbeli arisztokratákon (Rádayak, Prónayak, Degenfeldek, Dessewffyek) és nemes földesurakon (Gosztonyiak, Rudnayak stb.) kívül helyi iparosokat, kereskedőket, értelmiségieket (pl. Schelhom, Brünauer, Jenes stb.) is találunk. A segítők, adományozók között ott van az ebben az időben e vidékre került Schosberger Henrik, az aszódi zsidó hitközség számos tagja, az aszódi cukorgyár tisztviselő gárdája, valamint az iskola egykori diákja, az ikladi molnár fia, a selmeci líceum híres-neves igazgatója, Breznyik János. Végül, ám nem utolsó sorban, meg kell említeni azokat az evangélikus papokat, az egyházmegye tisztségviselőit, akik keresztényi alázattal és szolgálattal nem szűntek meg segíteni Pest megye egyetlen evangélikus középiskoláján. Az 1868-as nyári vizsgálatokon megjelent esperességi küldöttség (Gosztonyi József vezetésével) a következő megállapítást tette: „...a gymnasium szellemi állapotát minden tekintetben örvendetesnek találja; az iskola fennálláséit szükségesnek nyilatkoztatja, s az egyházmegye védelmébe ajánlja. "

3 E nyilatkozat megjelenése után egy héttel Sárkány Sámuel pilisi lelkész, Pest megye evangélikus főesperese (az aszódi latin iskola egykori diákja, Petőfi iskolatársa és barátja) felszólította az egyházmegyei gyülekezeteket a gimnázium segélyezésére, melyet azután még két ízben, 1874-ben és 1876-ban megismételt. S bár a megajánlások összege folyamatosan csökkent, azért a több száz forintnyi adomány nagy segítséget jelentett a krajcáros gondokkal küszködő intézménynek. Már említettük az 1868-ban hivatalba lépő Moravcsik Mihály aszódi lelkész nevét, akinek 1904-ben bekövetkezett haláláig tartó aszódi működése oly nagyszerű példa az egyház, a város, az egész megye történetében, amilyenre kevés hasonlót lehet felsorakoztatni. Ha báró Podmaniczky Ármin állította újból fel Aszód ősi középiskoláját, akkor Moravcsik Mihály az, aki megőrizte, megmentette az enyészettől a számára oly drága és szeretett tanodát. Szervezett, gyűjtött (szinte már koldult!), ha kellett tanított (nemcsak vallástant, hanem éneket is), semmilyen nehézségtől nem riadt vissza, ha azzal a gimnáziumnak segíthetett. Erről így írt Csengey Gusztáv: „...járt, kelt, fáradott, buzdított; a kislelkűség, közöny és gúny ezerféle akadályait kellett leküzdenie, de fáradhatatlan tevékenysége végre diadalt aratott. "

4 Amiképpen Korén a schola latinának, úgy Moravcsik Mihály az algimnáziumnak volt a nagy alakja, meghatározó személyisége. 1 Az Aszódi Evangélikus Egyháztól „hivatalosan" az 1870. október 30-i közgyűlésen búcsúzott el. 2 AEEI Protocollum - 1869. dec. 12. jkv. Egyébként b. Podmaniczky Géza 1878-ban 4 hold szőlőt is adományozott a gimnáziumnak. 3 Évkönyv 1900/1901. 22.; Évkönyv 1868/1869. Ettől az évtől kezdve az iskola neve: Pestmegyei Ág. Hitv. Esperesség Pártfogása Alatt Álló Aszódi Evangélikus Algymnasium. "Évkönyv 1874/75. 5.